Nyitott ablakok szemszögéből

Fotó : Báthori Zsigmond

Nyitott ablakok szemszögéből

Nézem az elmenő nyárt

nyitott ablakok szemszögéből,

hajnaltájt ellibben itt

valami friss levegő,

vissza nem tekint, úgy megy el,

nézem az elmenő nyárt

tetők, kupáscserepek, kémények

felől, a ház ki se hűlt reggelig,

a csigák szerint fényes

az út, amerre jártak,

füvek hajladoztak

teljesen hiábavalóan,

senki észre sem vette,

a létrák belefáradtak

az álldogálásba, ezért

támaszkodtak neki a falaknak,

víz locsogott, volt úgy,

spriccelt is, mert

látta, valaki kedvét

leli benne,

időnkint egykedvűen

szél fújdogált valamerről,

inget, hófehér blúzokat

nem lobogtatott csak

ottfelejtett, tépett plakátot,

a bogarak ki sem fogynak

a panaszkodásból, sokan

nem néznek a lábuk elé,

akár a ludak nyaka, megnyúlt

a pertli a hozentrágban,

földig hajoltak termő

ágak az utak martjain, por

lepte be az érett szilvát,

hiába koppant az alma, dió, majd

hoznak mást helyettük

messziről,

lesz minden

a nikkeles kosárban tél idején is,

mikor egy sárga

kicsi pénzért tied lehet

a romlott erkölcsű tolókocsi,

nézem az elmenő nyárt

a magam szemszögéből,

sárga levelek hullanak

cipőmre, jönnek a sívó,

nyugtalan szelek, de

nem látni sehol egy árva

szélkakast a házak

tetején.