Illusztráció : Wikimedia Commons

Másság

 

Egy szép napon felhagyok magammal,

már nem is én leszek.

Míg én vagyok, nem kellek senkinek,

ha más leszek, megvédenek.

 

Ezután más divatnak hódolok,

mint látom, az most a jó dolog !

Így telnek már a rámmaradt hetek,

csupa kényes kérdés, mit fölvetek.

 

Majd odaállok az Úr elé,

én, az ő mása,

kérdőn, mint kit érdekel, lesz-é

föltámadása.

 

Mert úgy tudtam, Ő hőn szeret,

reámbízott egy főteret,

hol gyakran járni szoktam,

gondokkal megrakottan.

 

Félek, azt mondja majd az Úr nekem,

fiam, nem főtér az, kültelek,

én is más lettem azóta,

oda nem is én küldtelek.