Hány gombja van Amerikának?
Ha ezt a kérdést föltenném egy közönséges járókelőnek,
joggal hihetné, hogy bele akarok kötni, megnézne magának és folytatná az útját.
Ha egy tudományos embertől kérdezném meg, mit gondol,
hány gombja lehet Amerikának, valószínűleg azt felelné, hogy sok. Nagyon sok. Mert
Amerika nagy ország. És folytatná az útját.
Ha megengedném. De én nem engedném meg, hanem azt
mondanám, uram, ez nem tudományos emberhez illő válasz, legalább saccoljon,
hány gombja lehet Amerikának. Mert én, bár nem vagyok tudós, pontosan meg tudom
mondani: a soknál nyolc gombbal többje
van Amerikának. Ezt onnan tudom, hogy azt a nyolc gombot én hagytam ott,
Amerikában. Tanúm is van rá. Mégpedig az a röptéri fiú, aki a szemétbe seperte
a gyönyörű nagykabátomat. Aludtam éppen egy padon, a kabátot hanyagul tettem a
lábam mellé s azt hitte, nincs annak gazdája.
De arról a kabátról egyetlen gomb sem hiányzott, tehát
azokat is ott hagytam Amerikában.
Most itt van ez a fénykép,
amit Dancs Artur barátom küldött Nevijorkból, Amerika egyetlen olyan üzletének bejáratát vette le, ahol kizárólag
gombokat árulnak.
Előfordulhat, hogy éppen itt vannak az én gombjaim is,
mert a gyűjtők mániáin nem lehet eligazodni, ide is beadhatták. Ha meglenne
most a kabátom, vissza is vásárolhatnám azt a nyolc gombot, de ennek sok
értelme nem lenne, ha már nincs amire felvarrhatnám.
Most éppen nagy hó van Nevijorkban, néhány napig autók sem járnak az utakon, nincs okosabb
elfoglaltságunk, csak az, hogy egy-két röpke levelet írjunk egymásnak.
Például a gombos boltról.
Ezt írja Artur:” Nézd, Frici: http://tenderbuttons-nyc.com/
Van egy store"Tour
our " link a jobb alsó sarokban, és "benézhetsz" a szép
gombos boltba”.
Erre én ezt válaszoltam: Benéztem, fölnagyítottam, szeretem. Mert a gomb
egy semmiség, de ha leszakad, megvan a baj és az idegesség. Hát kell a világnak
baj és idegesség?
Artur válasza: „Feri, én elmegyek abba a boltba, már miattad is. Sőt,
elsősorban miattad megyek el. Mert én szeretlek. Annyira örülnék, ha nagyon
gyakran, de legalább rendszeresen adódna lehetőségem ott ülni valahol Veled -
sőt, nem is ülni, nem... sétálni! Sétálni Veled - és beszélgetni. Azaz inkább
hallgatni Téged a világ dolgairól….
Valami nagy baj lehet a világban,
valami nagyon rossz kell, hogy következzen, mert ezek az emberek itt nem
beszélgetnek. Itt nagy baj van. És azt tapasztaltam, hogy ami itt van most, fél
év, egy év múlva odaér mihozzánk is Szatmárra... Mind kevesebben tudnak és
ismerik fel a meséket maguk körül. Pedig a mese az kell. És a mese mindenben
ott van. A 2nd Avenue-n, a gombos boltban és az esti fuvallatban is.”
Tudom, amikor Artur a
meséket említi, voltaképpen az emberek közötti , maguktól jövő beszélgetésekre
céloz. Ezt manapság, a sajtóban kommunikációnak nevezik, hogy legyen ennek a
szónak tudományos, elegáns ábrázatja. De
nevezhetjük akárhogyan, ahol két ember csak ül egymás mellett és egyik sem szól
semmit a másikhoz, ott csönd van. És idegenség. Ez pedig senkinek sem jó.
Még ha csak egy semmi kis
gombos boltról beszélget két ember egymással, az is beszélgetés, abból is
kisülhet valami. Például az, hogy miképpen tartja fönn üzletét valaki, aki gombokat
árul? Nem aranyat, nem gyémántot, hanem
csak gombot.
Nem nagy merészség ilyen
vállalkozásba kezdeni bárhol ezen a világon? Szerintem nagy merészség! Azt
sugallja, mindig kell, hogy legyenek valakik, akiknek csak egy gomb a gondjuk.
Csakugyan, hány gombja
lehet Amerikának?
Nem azért kérdem, mert
nagyon érdekel, hanem inkább azért, hogy beszélgessünk.
