Szándékos esők

 

Pusztai Péter fotója

Ócskapiac

Lassú, unalmas, szándékos esők

áztatják ifjabb Plinius, s az idősebb Lászlóffy senkinek nem kellő könyveit, nézem, amint elfolynak a lapok ebben a hideg, vasárnapi sárban. Még szellő sem lebben, hogy fölkapna legalább egy betűt valahonnan.

Se betű, se könyv, se gondolat nem kell már senkinek, csak a jó, vastag, norvég zokni, de abból is egy, vagy kettő, mert annyival ki lehet bírni néhány telet. Ha lesz még tél, ha lesz még hideg, ha lesz még cipő. És láb is. Maholnap semmit nem lehet tudni bizonyosan.

Csak az bizonyos, hogy szándékosak ezek a lassú, unalmas esők. Könyvet csak úgy áztatnak el, szándékosan.

Újságok írták a minap, hogy könyveket égetnek valahol. De éppen csak meglebbentették a hírt, úgy, amiképpen a száradó szénát szokták villára venni, s ott hagyni, süsse a nap.

Kellett a hír, kellett a riogatás a tűzzel, ijesztő hírekből él az újság, s az is, aki írja.

Most csönd van.

Azóta semmi tűz, semmi füst, semmi hír.

Csak ezek a lassú, unalmas, szándékos esők áztatják ifjabb Plinius, s az idősebb Lászlóffy senkinek nem kellő könyveit a hideg, vasárnapi sárban.

Milyen nap az ilyen ?

Báthori Zsigmond felvétele

Milyen nap az ilyen ?

Ma reggel úgy tettem, mint aki még élni akar. Gondoltam, megfogadom a Józsi bácsi tanácsát, kimegyek az ócskapiacra. Ez a Józsi bácsi papi ember volt, idős, szép szál papi ember, csak ez nem látszott rajta. Mert ülő helyzetben látta őt mindenki, aki kijárt az ócskapiacra. Egy kicsi, háromlábú, kopott horgászó-széken ült hosszú éveken által. Ő árulta azt a makk ászt is, amit én vettem meg tőle, miután két évig senki más nem vette meg azt a makk ászt. Csak én. Pedig énnekem nem volt szükségem soha egy makk ászra. Ezt ő is sejthette, ez a papi ember, látszott az ő magas homlokáról. Hálából tanácsot is adott, legyen valami hasznom is abból a makk ászból. Azt mondta nekem ez a Józsi bácsi, ha őt egy vasárnapon nem látom itt ülni ezen a háromlábú széken, akkor vegyem tudomásul, hogy ő már el is van temetve. Mert aki megszokja az ócskapiacot és egyszer csak el-elmaradozik, vagy ki se jő ide, annak vége van. És csakugyan, egy vasárnapon nem ült a székén ez a Józsi bácsi. Megkérdeztem a szomszédját, mi van véle, azt válaszolta, hát nem tudja, hogy meg van halva ?

Mostanában el-elmaradoztam az ócskapiacról. De ma reggel úgy tettem, mint aki még élni akar. Tiszta szófogadásból indultam el a piac felé. Útközben azon tűnődtem, nagyon érthetett az élethez ez a papi ember. Valóságos szakember lehetett az élet dolgaiban. Még jó, hogy megvettem tőle azt a makk ászt.

A korondi származásúak már jöttek haza a piacról a hátizsákjaikkal. Ők már kimerítették a piaci látnivalót, s a vásárlást is lebonyolították, mire én a piacra vezető hídhoz értem. Nincs a világon szorgalmasabb nép a korondiaknál. Már ott, a híd közepén meg is szólítottam egy korondi származású embert. Ezt az Imrét, akit már rég ismerek. Mondom, érdekes emberek vagytok, ti korondiak. Ti már mentek is hazafelé, amikor mi jövünk. Hallom, hogy ha egy korondi ember házat akar építeni, előbb megszámlálja, hány fürdőszobája van a szomszédjának, s csak azután fog hozzá a saját házának építéséhez. Mert abban egy fürdőszobával több kell, hogy legyen, mint a szomszédja házában. Azt mondja erre ez az Imre, az nem úgy van ! Legalább két fürdőszobával kell több legyen, az semmi, hogy csak eggyel legyen több. Ezzel aztán mosolyogva ment is tovább a maga útján.

Nem volt énnekem semmi dolgom ma ezen az ócskapiacon. Nem is vettem semmit az égvilágon. Pedig volt minden. A fél Németországot meg lehet itt venni. Persze, egy kicsit használtan. De jó állapotban. Szóltak a táskarádiók, durrogtak a villamos fűrészek, ki volt próbálva minden. Esetleg egyik-másik portékából hiányzott egy kicsi csavar. Egészen kicsi. De megvolt ! Az úton veszett el, amíg hozták...Nem probléma. Ki tetszik menni az oroszpiacra, ott bagóért vehet, nem probléma. Jaj, ebből csak az elem hiányzik. Egy semmi kis elem. És máris indul. Ha nem, hozza vissza. Csak nem várja el, hogy elemet is vegyek belé ? Nem probléma. Hát igérjen már valamit, piacon vagyunk, nem a marketben. Nem haragszom meg, akármennyit igér, ilyen a piac ! Ingyér nem adhatom. Tudja, milyen körülményes az út ? S ott a benzin, a büntetés, ha kiszámolom, csupa ráfizetés az egész. Na, hát nem vesz semmit ? Mi van magával ? Maga szokott venni. Ha nem is nagyobb dolgokat, de valamit csak szokott. Azzal a villanyborotvával jól járt ! Amit a multkor vett tőlem. Bagóért adtam...

Csakugyan, mi lehet most velem ? Hogy nekem ma nincs szükségem semmire ? Azt a villanyborotvát ki sem próbáltam. Valami csak kell, hogy legyen velem, ha már semmit nem veszek. Akkor minek jöttem ki ide ? Ezen a szép vasárnapon ?

Mostanában el-elmaradoztam az ócskapiacról. Ez az igazság. És most nincs kedvem venni egy semmiséget. Legalább. Ma még azt a makk ászt sem venném meg attól a magashomlokú, papi embertől, Józsi bácsitól. Aki az életnek valóságos szakembere volt. És tanácsot is adott nekem, hogy ide föltétlen ki kell jönnie annak, aki már megszokta. Ha élni akar.

Ma reggel még élni akartam. Legalábbis úgy tettem, mint aki élni akar. Nem ilyen nappal kezdődik az, amikor már ki se jövök többé az ócskapiacra ? Hát milyen nap az ilyen ?