A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ablak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ablak. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, augusztus 18, 2011

Deviza




Felhős ablak

Szóval, ezek lennének az ablakok. Ezekért hívott ide engem hajnali nyolcra. Hogy ezeket megpucoljam. Először is számoljuk meg, hány van. Sok. Elég sok. És duplán kell számítani. Mert minden ablaknak két szárnya van, akárcsak az énekes madárnak.  Arról nem is beszélve, hogy magasak ezek az ablakok. Létra van? Rongy van? Tisztítószer van? Olyan, amit reá kell spriccelni. Csak vizes ronggyal nem megy. Eléggé foltosak ezek az ablakok. Van, amelyik egyenesen felhős. Ezek a felhős ablakok milyen pénzben lesznek fizetve? Úgy értem, milyen devizában. Svájciban, vagy pedig ebben az ingatag ejróban? Figyelte, milyen szépek ezek a svájci papírpénzek? Ezeken maga nem lát elnököt, sem semmi nagy embert, hanem virágokat lát. Csupa lila virágot. Itt-ott, talán egy kicsi felhőt. Furcsa népek lehetnek ezek a svájciak. Úgy látszik, náluk devizaalakú felhők járnak az égen és lent a földön csak virágok vannak. Lila virágok, kékes beütésekkel. Semmi elnök! Semmi nagy ember a svájci pénzeken! Furcsa népek. Akkor hogy legyen az ablakokkal? Devizaalapon, vagy pediglen lejben? A nagy ablakokat nem lehet lejben számolni, legalábbis én nem szoktam. A derekam miatt. A sok hajladozás és nyújtózkodás miatt. Ahová egyszer létrát kell tenni, azt csak devizában lehet kalkulálni. Dettó a felhős ablakok. Tudja, hogy jártam egyszer az ilyen felhős ablakokkal? Letörött alattam a létra. Pont az hiányzott a fájós derekamnak! Mert mi jön egy ilyen leesés után? A fizió. Csak járja az ember a kórházakat. Hogy itt fáj, hogy ott fáj. Egyszer azt mondja nekem egy ismerős nővér, neki jobban fáj a dereka, mint nekem. Na, halljon oda! De ő nem jár fizióra, kinek van ideje ilyesmire? Ezzel reám célzott egyenest, az én időmre. És nem is járna, még ha lenne is ideje, mert semmit nem használ a fizió. Mondjuk, egy hétig használ, utána visszaáll a fájdalom. A szomszédom például minden esztendőben elmegy a tengerre a derekával, mert neki ingyen jegye van az ura után. Na, ott bekenik a derekát fekete iszappal. Minden esztendőben. Mert ingyen van neki. Amint mondtam, az ura után. De az az asszony már teljességgel meghülyült a sok iszaptól. És dögönyözéstől. Most  úgy jött haza a tengerről, hogy a fejével is baj lett. Újabban például politizál. Aki elmegy a tengerre a derekával és onnan úgy jön haza, hogy politizál, annak a fejével baj van. De az is biztos, hogy aki lejben számolja az ablakpucolást, az olyan sem lehet normális. Ez a munka időt vesz föl. A sok hajladozás és nyújtózkodás miatt. Mire elvégzi  dolgát az ember, a lej értéke lesuppan a sárga földig. Akkor pediglen mit vesz véle? Perecet? Csak pereccel nem lehet sokáig élni. Főleg dolgozni nem lehet csak pereccel, hát nem jól mondom? Tessék csak kipróbálni. Hajnali nyolctól tessék ablakot pucolni, mondjuk, délig. És egyék csak perecet. Akkor majd meglátja, miért kell devizaalapú ablakpucolást vállalni. Vette észre, mennyire el van romolva ez a világ? Még átszámolni is nehéz a pénzt, nemhogy megkeresni. Ez az ingatag ejró ma ennyi, holnap annyi. A virágos svájci pénzzel pediglen az a baj, hogy nehéz megszokni. Hogy mennyi. Biztosnak biztos, de azt csak a svájciak tudják, hogy mennyi. Mert Svájcban devizaalakú felhők járnak az égen és ezen az alapon számítanak ki mindent. Járt maga Svájcban? Járt. Azt mondják, ott a tavak is devizaalakúak, nem csak a felhők.
Hány óra lehet ilyenkor? Nemsokára dél. Na, ugye mondtam, hogy az ablakpucolás időt vesz föl! És mi még abban sem egyeztünk meg, hogy ezek az ablakok milyen alapon lesznek fizetve!  Eléggé foltosak ezek az ablakok. Van, amelyik egyenesen felhős.


szerda, augusztus 26, 2009

Nyitott ablakok szemszögéből

Fotó : Báthori Zsigmond



Nyitott ablakok szemszögéből


Nézem az elmenő nyárt

nyitott ablakok szemszögéből,


hajnaltájt ellibben itt

valami friss levegő,

vissza nem tekint, úgy megy el,


nézem az elmenő nyárt

tetők, kupáscserepek, kémények

felől, a ház ki se hűlt reggelig,


a csigák szerint fényes

az út, amerre jártak,


füvek hajladoztak

teljesen hiábavalóan,

senki észre sem vette,


a létrák belefáradtak

az álldogálásba, ezért

támaszkodtak neki a falaknak,


víz locsogott, volt úgy,

spriccelt is, mert

látta, valaki kedvét

leli benne,


időnkint egykedvűen

szél fújdogált valamerről,


inget, hófehér blúzokat

nem lobogtatott csak

ottfelejtett, tépett plakátot,


a bogarak ki sem fogynak

a panaszkodásból, sokan

nem néznek a lábuk elé,


akár a ludak nyaka, megnyúlt

a pertli a hozentrágban,


földig hajoltak termő

ágak az utak martjain, por

lepte be az érett szilvát,


hiába koppant az alma, dió, majd

hoznak mást helyettük

messziről,


lesz minden

a nikkeles kosárban tél idején is,


mikor egy sárga

kicsi pénzért tied lehet

a romlott erkölcsű tolókocsi,


nézem az elmenő nyárt

a magam szemszögéből,


sárga levelek hullanak

cipőmre, jönnek a sívó,

nyugtalan szelek, de

nem látni sehol egy árva

szélkakast a házak

tetején.