Jöttem, hogy lássalak

Pusztai Péter fotója

Jöttem, hogy lássalak

Az én apám soha nem mondta

anyámnak, szeretlek, Emma.

Az én apám nem mondta soha

nekem se azt, szeretlek, fiam.

Az én apám az unokáját

nem vette ölébe piciny korában,

később szólt neki, ne üljön oda

kertünk friss füvébe, mert azt letapossa.

Az én apám gondozta apját, amikor

tehetetlen volt, pedig nem kedvelte őt.

Az én apám különösebben

nem szeretett senkit és azt hiszem,

különösebben őt sem szerették.

Az én apám félig árva volt és megjárt

minden poklot, de nem beszélt

a pokolról, csak említette néha.

Az én apám a boldogsággal

nem találkozott, de sejtette, hogy van,

mert cipőjét időnkint kipucolta.

Az én apám a fákkal volt barátságban,

kezében olykor fűszálakat hordozott,

fölkelt éjjelente, hogy megnézze,

helyükön vannak-e a csillagok.

Az én apám sírkövén

a dátum ki van javítva.

Az én apám büszke ember volt,

de kalapját levéve köszönt az utcán

és bort vett elő, ha vendége jött.

Az én apám nem kérdezte tőlem,

mi szeretnék lenni ebben az életben,

ezért nem is lett belőlem semmi.

Az én apám csodálta a nedves orrú

borjakat, s a híres tudósokat.

Az én apám, ha csak tehette,

elkerülte a táskás embereket,

de soha, senkinek nem tartozott.

Az én apámnak nem kellett a másé,

de ami övé volt, ahhoz ragaszkodott.

Az én apámnak nem voltak szokásai,

amiket figyelembe kellett volna vennünk,

talán csak az, hogy tányérjába levest

magának soha nem merített és

általában, amikor ettünk, hallgatott.

Az én apámat nem csípték a méhek,

mindenre talált megoldást,

biztos volt abban, semmi nincs a világon,

aminek ne lenne megoldása.

Az én apám egyszer, haragjában

becsapta az ajtót és elgörbült a rézkilincs,

amire úgy nézek most is,

mint valami híres műalkotásra.

Az én apám szerette az igaz történeteket,

verseket nem olvasott, fütyörészni

soha nem fütyörészett, de könnyezett,

amikor sercegett a tű a lemezen,

s azt énekelte a patefon, Granada

gyöngye volt, az a fekete lány.

Az én apámat egy napon, valamiért

otthagyta anyám és elköltözött.

Az én apám másnap, először életében

virágott vett és megkereste anyámat.

Az én apám megállt anyám előtt

azzal a virággal, s csak annyit mondott,

jöttem, hogy lássalak.