Ó
Pontosan hajnali négy óra negyvennégy perckor ébresztett föl engem a lelkiismeretem. Mint általában. Ilyenkor szokott ébredezni ő is, rakosgat, nyikorgatja az ajtókat, persze, hogy megébredek én is. Direkt az a célja, hogy fölébresszen, beszélgessünk egy kicsit a hajnali órák idején. Ilyenkor nem zavar bennünket senki. Legtöbbször nincs nyomós oka arra, hogy vitatkozzunk valami semmiségen, de most volt. Reá is mutatott, milyen nagy hibát követtem el azzal, hogy hosszú Ó-val írtam le azt a szót : kilométer. Mert azt a szót rövid o-val kell írni. A szabályok szerint. Még ez a Bölöni Domokos is fölkapta a fejét, nagy finoman, megjegyzést írt a blogomba,
aszongya :” Ilyen bensőséges hangon írt hajdanán Molnos Lajos korondi emlékeiről. Amikor még nem volt politikus. Csak költő.És, ha jól tévedek, a kilométert ő is hosszú ó-val mondta... „
Nem azt írja ez a Bölöni, hogy Molnos hosszú ó-val írta volna azt, amit röviddel illik írni, hanem csak így mondta. Ebben van benne Bölöni tapintatossága. Persze, könnyű neki eligazodni az ékezetek világában. Különösképpen az O-betűhöz fűződnek néki szoros rokoni kapcsolai, mert ugye, az ő nevében annyi o-betű van, mint a rostalika. ( Domokos ) Az ő nevében az o-betűk karonfogva járnak az Ö-betűkkel, tisztában vannak egymással. Ami pedig engem illet, én az E-betűkkel vagyok szoros rokoni kapcsolatban. Öt is van E-betűből az én nevemben, de hát se Bölöni, se én nem tehetünk arról, hogy a nevünkbe hány magánhangzót gyömöszöltek belé. A nevünket, akárcsak szüleinket, nem mi választjuk meg, csupán a barátainkat tudjuk megválasztani.
Válaszoltam is Bölöninek, hogy felőlem a helyesírás csak menjen a maga útján, ki sem tudom ejteni rövid O-val azt a nyavalyás kilométert, maradok a kilóméter mellett. Aztán tiszta kiváncsiságból belenéztem a Google-ba, amelynek van egy helyesírási foglalatossága is, hát mit látok ! Azt írja ki, hogy százszálalékosan hosszú Ó-val kell írni a kilómétert. Úgy látszik, ő is az én pártomon van, nem az elfogadott szabályzat pártján ! Ez engem kissé megnyugtatott, végre, találok egy olyan helyet is ebben a nyüslető világban, ahol az én pártomon állnak.
Most azért arra gondolok, milyen jó dolguk van azoknak a nyelveknek, amelyek tudomásul sem veszik az ékezeteket ! Nem kell valamit örökösen kijavítani. Mint itt, a sarkon, ahol egy pénzintézet elnevezését mindegyre kijavítja egy arrajáró. Rövid O-val írták föl reá Bartók nevét, valaki ki szokta javítani hosszú Ó-ra, de azt az időjárás viszontagságai le szokták törölni, s kezdheti előlről a kijavítást az a valaki. Ahelyett, hogy hagyná úgy, amiképpen van, rövid O-val. Mármost az a helyzet, hogy ebben az esetben én is a hosszú Ó pártján vagyok. Sőt, azok pártján, akik nem pénzintézetnek nevezik a bankot és nem büntetésvégrehajtó intézetnek a tömlecet, de ez már más lapra tartozik. Mindent nem tehet föl az ember egy lapra, ezt így mondják az okos emberek.
