Úton,
betegen
Most is csak féltemben
írom e verset, helybéli
szakképzetlen istenekhez
imádkoztam
pirinyó életemért,
számkivetett, szélfútta
kökénybokorhoz fohászkodtam,
hittem, hatalma van
minden teremtménynek,
szóltam sárban heverő leveleknek,
vigyázzanak, ha elesem,
fejem be ne törjem, hátha
még hazaérek, nincs kihez
folyamodni, mindenki idegen,
aki fent van, azért van ott,
hogy ne legyen idelent.
