Dancs Artur felvétele

A tenger fürdik bennünk

Eddig úgy volt, megfürödtünk a tengerben és később elmeséltük, milyen volt a tenger. Jó volt mesélni a tengeri fürdésekről. Arról, hogy hideg volt-e a víz, vagy meleg, láttunk-e hajót úszni rajta, csaptak-e ránk sirályok, fogtunk-e kézbe medúzát, rákot, halat, mindenről, akár igaz volt, akár nem volt igaz. De jó volt.

Ennek vége.

Ezután a tenger fürdik bennünk. Csak egyetlen ujjunkat kell, hogy a tengerbe mártsuk, mindent megtud rólunk a tenger. Azt is, hogy hidegnek éreztük a vizét, vagy melegnek. És megjegyzi magának a tenger, szerettünk volna-e hajót látni rajta, féltünk-e a sirályok csapkodásától, milyen érzés volt halat, medúzát, rákot tartani kezünkben. És ha ez valakit érdekel, megkérdezi a tengert. Egyszerűen: egy mobiltelefonnak tűnő valamit belemárt a tenger vizébe, beüti számunkat és kész. A tenger elmondja, mikor jártunk ott, mennyi ideig fürödtünk, sütkéreztünk a napon, s azokat a hajós, delfines, medúzás emlékeinket. Mindent elmesél a tenger annak, aki kiváncsi a mi életünkre. Mert megfürdött bennünk a tenger!

Ezt én találtam ki! Igaz, nem egyedül. Segített nekem a műszaki tudomány. Már azt a szerkentyűt is kitalálta, mely lehetővé teszi, hogy rajta elolvassunk egy könyvet. Vagy annyit, amennyit akarunk. De ez még semmi!  Ez a könyvolvasó szerkentyű arra is képes, hogy az olvasót is olvassa. Hogy megtudja egy könyv olvasójáról, mikor nyitotta ki a könyvet, hány oldalig jutott, hány percig tette félre, mert közben meg kellett kavarnia a rántást. Szóval, megjegyezi magának szokásainkat, ízlésünket, mindent, amit valamiért fontosnak tart.

Annak vége,

hogy valaki titokban olvasson el egy könyvet, ha ezt a találmányt egyszer a kezébe vette. Annak vége. Csak úgy olvashatunk, ha közben bennünket is olvasnak. Ez a találmány lényege. Olyan, mint a tengeri fürdés. Eddig mi fürödtünk a tengerben, ezután a tenger fürdik bennünk.