 |
| Pusztai Péter fotója, a Cseke Gábor albumából kilopva |
Nálamnál ügyetlenebb
bevásárlót nehezen lehetne találni ebben a fényes, kapitalista világban. Pedig
már egészen jól tologatom magam előtt a nikkeles szekeret, ritkábban megyek
neki a polcoknak, mint az elején, amikor csak úgy potyogtak a földre a
konzervdobozok, ahol megfordultam. Ma már ott tartok, hogy olykor csupán
egy-két sápadt sárgadinnye gurul utánam, szinte szomorúan, hogy hát miért
hagyom el őket, ha már kiválasztottam.
Most itt csoszogok a pénztár
előtti sorban, fölraktam mindent a lassan haladó futószalagra, csak fizetni kell, s mehetek
szépen haza.
A pénztáros leányzó látja,
hogy nem találom a pénzem, már minden zsebemet átkutattam.
Azt mondja, ne tessék
idegesnek lenni, a maga korában sokféle
betegséget kihoz az ember szervezetében az idegesség, többször előfordult, hogy itt derült ki, valaki a
otthon felejtette a bukszáját. Aztán valahogy elintéződtek maguktól a dolgok.
Mondom, rólam ez nem fog kiderülni, mert énnekem bukszám nincsen, s a dolgaim
sem szoktak maguktól elintéződni.
Homlokomra csapok, mondom,
megvan! Néha itt tartom a pénzem a nadrágom aprócska órazsebében, persze,
hétrét összehajtva, hogy el ne veszítsem, legyen türelemmel, mert valahogy
kiszedem onnan.
Na, látja, kedves tata,
ilyenkor derül ki, milyen fontos és hasznos dolog a kártya, nem győzzük eléggé
hangoztatni, mondja a pénztáros leányzó.
Jaj, lelkem, ha tudná, hogy
én ezzel a kártya-dologgal mennyire tisztában vagyok! Évtizedeken át kártyáztam
barátaimmal, volt úgy is, egyetlen éjszaka a feleségem egész havi fizetését
elkártyáztam.
Másféle kártyától beszélek
magának, kedves tata, arról a kártyáról beszélek, amivel az elsöprő többség
fizet manapság a kasszánál.
Elsöprő többség! Ugye, így
mondta? Van fogalma arról, hogy kikből áll az elsöprő többség? Közömbös, semmi
emberekből, hogy úgy mondjam, idiótákból áll az elsöprő többség ezen a földön,
a világ így van megmintázva! Néhány zseni talált föl mindent, ami előrébb vitte
a tudományt, az elsöprő többség csak tátott szájjal, kételkedve, messziről nézte
a találmányokat. Még azt a kasszagépet, amely mellett ott tetszik ülni, s a
fizetésre való kártyát sem az elsöprő többség, hanem néhány eszes fő találta
ki, ez az igazság, mondtam a pénztáros leányzónak, s a győztesek ábrázatával
nyújtottam át neki a hétrét összegyűrt százast.
Amíg a visszajáró aprópénzt
szedegettem össze, hallom, azt mondja valaki a mögöttem hosszúra dagadt sorból: -Istenem,
ezek miatt, a tókmók, ráérős emberek miatt kell nekünk a drága időnket
vesztegetni, teljesen hiábavalóan szorongatjuk kezünkben a kártyát.
Gondoltam, feléje fordulok, s
csak annyit mondok, na, mi van, ön is az örökké zúgolódó, türelmetlen és
kiállhatatlan elsöprő többséghez tartozik, aki a sietésen kívül még soha semmit
nem talált föl? De nem fordultam feléje, mert mindig szégyenkezem, amikor
hevesen mondom a magamét, s tudom, hogy igazam, az nincs.
