Lelkek földrajzilag

Lelkek földrajzilag

( Gocsovszkyné )

14.

Most éppen Cambridge városában gyönyörködöm. Szép város ez a Cambridge. Ott látható a mama verandájának sarkában. Egy elromlott hűtőszekrény tetején. Színes képeslapon. Ez a színes képeslap neki van támasztva egy vörösszínű, medgyesi virágvázának, melyben kihegyezett ceruzák sorakoznak. Az egész látnivaló reá van téve egy csipkézett terítőre, amit mama csinált valamikor. Békeidőben. Ez a csipkézett terítő valósággal körbefogja Cambridge látképét. Mondhatnám azt is, kiemeli a környezetből. Jól is teszi. Mert a környezetben haszontalan könyvek vannak. És egy régóta nem járó csergőóra. Mennyire más így, a csipketerítővel körbevett Cambridge !

Ha most látná Marci ezt a színes képeslapot, bizonyára meg lenne elégedve az elhelyezésével. Földrajzilag. Illetve háztájilag. Mert ő küldte ezt a képet, Marci. Öcsémnek a fia. Aki tulajdonképpen Oxfordban tanul, de valamiért át kellett mennie Cambridgebe és azért küldte mamának ezt a városképet, nehogy valami fontos eseményről lemaradjon. Mármint mama.

Jó gyermek ez a Marci. Kitanult Pesten néhány mesterséget, de azért egy kicsit átment Oxfordba. Erről a falumbéli Jolán esete jut eszembe, aki egyszer egy kicsit férjhez ment volt Tóth Jóskához. Nem nagyon, csak egy kicsit.

Szóval, jó gyermek ez a Marci. Amikor eljön mamához, mindig azt keresi, miben segíthet mamának. Szeret ő itt lenni mamánál, ha éppen ideje van rá. Mert itt csönd van és jó a levegő. Szerintem itt is maradna örökre, ha meg tudna élni valamiből. De nálunk bajosan lehet megélni valamiből. Különösen, ha megöregszik az ember. Csak mama tud megélni. Na és ez a Gocsovszkyné tudott megélni idős korában is. De azt mai szemmel nézve nem lehet életnek nevezni. Ezt ez a jó gyermek, Marci is tudja. Nem véletlenül ment Angliába.

Nem tudom, hány ház van most a falumban, s azt sem hogy hány lélek. De azt tudom, hogy nálunk is megmozdultak a lelkek földrajzilag. Mennek, szerteszéjjel a nagyvilágba. A legmesszibb azért ez a Zizi jutott el. Ez a tudós- természetű, jólelkű asszony. Honoluluba. Ahol a madaraknak színes, lobogó tollazata van.

Nem is értem egészen, miért kezdtek elvándorolni a lelkek innen, földrajzilag.

Itt van például ez a Cambridge. Soha nem jártam Cambridgeben. Akárcsak mama. Vagy ez a Gocsovszkyné. Olvasom, hogy még a rómaiak előtt is laktak ott emberek. Nálunk is laktak. A rómaiak pedig nem csak Cambridgeben, hanem Siménfalván is hagytak nyomot maguk után. Holmi cserepeket, hogy pontos legyek. Ezekből néhányat bele is hajítottunk ezzel a Magyari Ferivel a patakunkba. Legyen ott is római cserép. A patakunkban. És hagytak rézpénzeket, amiket apám talált meg szántás idején a kertünkben. El is vitte azokat nyomban az iskola igazgatójához, hogy legyen az iskolánknak is római rézpénze. De nem lett. Elvitték Bukarestbe, mert a hatóság úgy látta jónak, legyen Bukarestnek több rézpénze, mint amennyije volt. Így helyes ez, mondta a hatóság, amikor zsebrevágta azokat a szép rézpénzeket.

Írják, hogy egy időben vikingek telepedtek meg Cambridgeben, akik szerettek kereskedni. Ezalatt az időszak alatt a város központja eltolódott a bal parti Castle Hillből a folyó jobb oldalán levő területre, amelyet most Quayside-ként ismernek.

Nálunk is pontosan így történt. Még vikingek sem kellettek ahhoz, hogy a falu központja időnkint eltolódjék alszegből felszegbe. Vagy fordítva. Attól függően, hol lakott éppen a lefontosabb hatósági ember. Csak a kuglipálya nem tudott eltolódni, mert az örökösen használatban volt. Vasárnaponkint. Azért szerintem az alszegiek a kuglipálya alsó részét tekintették a magukénak, a felszegiek pedig a felső részét. Én ennek különösen tudtam örvendeni, mert az a felső rész bordópirosra volt festve. Igaz, ez a pálya valamivel keskenyebb volt, mint a másik, de a színes mivolta kárpótolta a keskenységéért. Felszegi voltam magam is és ezzel a beosztással teljesen meg voltam elégedve. Mindaddig, amíg ezt a kuglipályát tönkre nem tették az új rendszer pökdöső, részeges, lődörgő legényei. Amikor még az árvíz is végigment itt, azzal már nem törődött többé senki.

Erről a Cambidgeről szépen le van írva az is, hogy 1068-ban, két évvel Anglia térdre kényszerítése után Hódító Vilmos építtetett egy várat Castle Hillen. Mint az új királyság többi része, Cambridge is a király irányítása alá tartozott.

Minálunk nem kellett senkit térdre kényszeríteni, ha valaki építeni akart. Téglát vett, fát, meszet és épített. Saját maga. Esetleg kalákában. Ha közben nem bukott térdre, vagy orra maga is. Szóval, ez az építkezési dolog nálunk sokkal egyszerűbben volt elintézve. Hódító Vilmosnak sem kellett lennie, aki építkezésbe fogott. És itt van ez a királysági irányítás. Nálunk kizárólag kiskirályok uralkodtak minden időben. Esetleg a rajonnál, vagy a tartománynál voltak valamivel nagyobb kiskirályok, de azok ritkán jártak a mi falunkba, mert rossz volt az út. Köves és rázós. Szerencsénkre. A mi kiskirályaink rendesen és szépen viselkedtek. Ha egy kicsit meg is gazdagodtak, mondjuk, a kollektív idején, beérték azzal, nem akartak egyfolytában gazdagodni. Különben is elrészegesedtek, vagy elmentek valahová, ne legyenek szemelőtt.

Cambridge-et Grantebrycge-ként említik az angolszász krónikában. Ez a Cambridge-nél levő híd legkorábbi ismert említése.

Ennek a hídnak a nevét sem lehet kiejteni. Úgy elbonyolították.

Mennyivel szebb volt a mi födeles hídunknak a neve. Födeleshíd. Gyönyörű híd volt ez, a mi Födeleshídunk ! Cserepekkel volt befödve, azért hívták födelesnek. De a cserepes födél alatt sokféle madár lakozott. Nem csak a huzat, amiről tudnivaló, hogy szereti a félig átjárható helyeket. Jámbor, hozzánkszokott, egyszerű madarak voltak ezek. El sem röpültek, ha egy gyermek játékból föl akarta rebbenteni őket a fészkükről. Hiába hadonászott a karjával. Ezek a madarak úgy tettek, mintha észre sem vennék. Vagy mintha nem is nekik szólna a gyermeki karok lendülése, hanem egy másik gyermeknek. Hogy menjenek már halászni. A híd alá. Mert ott laktak a legszebb halak is. A tömzsi balin uralta a híd alatti mély vizet. Olyanok voltak ezek a balinok, mint megannyi torpedó. Persze, éltek itt kecses testű, félős, elővigyázatos márnák is, már hogyne éltek volna !

Cambridge-nek 1951-ig nem adták meg a városi címet. A városnak nincs székesegyháza, ami hagyományosan egyik előfeltétele volt a városi státus elnyerésének.

A mi falunk soha nem kért városi címet senkitől. Sokkal büszkébb emberek laktak a mi falunkban, mint abban a Cambridgeben ! Nem kértek semmit senkitől. Csak annyit, hogy hagyják békességben őket. Székesegyháza sincs a mi falunknak, de azért van két szép kicsi temploma. Amennyi imádkoznivalója van az itteni népnek, azt nyugodtan elvégezheti ebben a két templomban. Ezekben gyónni nem kell. A bűnök bevallását egyszerűen megspórolták. Kérni is keveset kérnek az Úrtól. Van neki dolga elég ebben a hitvány világban, minek zavarnák mindenféle aprósággal ? Egy kicsi egészséget, azt azért szoktak emlegetni a Fönnvaló előtt, mert ugye, drága az orvosság. Ez igaz. De zavarni nem zavarják.

Ebben a Cambridgeben az írások szerint az egyetemnek sok múzeuma van, amelyek nyitva állnak a közönség előtt is.

Beismerem, hogy a mi falunkban valahogy elfelejtettek egyetemet építeni. De múzeum, az aztán van nálunk bőségesen. Az egész falu egy múzeum. Minden régi, roskatag ház egymagában is múzeumnak számít. Ezek a régi, roskatag házak pedig annyira nyitva állnak a közönség előtt, hogy kapujukat még be sem csukják. Már amelyiknek még van kapuja. Mert egyre fogynak a régi kapuk. Elhordják sorra, tüzelőnek.

Nézem ezt a színes képeslapot, a Marciét, mely ott van a mama verandájának sarkában. Az elromlott hűtőszekrény tetején. Szép város ez a Cambridge. Csak éppen messze van. Azt nem tudom eldönteni, lelkileg van-e messze, vagy pedig földrajzilag. Ez a Cambridge.