péntek, augusztus 28, 2009

Pontos idő



Ifj. Elekes Ferenc fotója


Pontos idő


Nincs semmi dolgom ezen a földön, nem vagyok otthon sehol e világban, nem sietek, nem érdekel, hogy mennyi a pontos idő, de azért megmondom nektek, megmondom bármely pillanatban, hol, mennyi éppen a pontos idő, persze, ha kérdezitek, akkor mondom meg, de ti nem kérdezitek, mert ti is pontosan tudjátok, mennyi a pontos idő, megmondom azt is, jól vagyok, mondhatnám, ragyogóan, nincs már, ami elromolhatna bennem, kivettek mindent belőlem, fájt, amikor kivettek mindent, de jobban fájt, amikor fölhívták a figyelmem, idő kell csupán a gyógyuláshoz, az én esetemben sok idő kell, mert tetszik tudni, az én esetemben, tudtam, persze, hogy tudtam, nekem a koromnál fogva sincs már semmire időm, még jó, hogy kézenfogva jár a két kicsi unokám, Dorka és ez a csöppség, a Panna, jó, hogy él még anyám, ott a száz tövében, ottfelejti a botját valahol mindig, de ebéddel vár szombatonkint, mondja, siessek, kihül a leves, nyomában jár az a francia tyúk, el se hessenti immár, minek, alig él ez a francia tyúk, én is elhessentem magam körül az apró gondokat, mégis, azért szeretném, ha megerősítenétek, ha megmondom, mennyi a pontos idő, úgy, amiként a titkos jelszavakat szokták megerősíteni, legalább szóljatok egyszer, Frici, igazad van, pontosan annyi a pontos idő szerintünk is pontosan annyi, keveset tévedtél, egy-két másodpercet, én ezt előre beismerem, beismerek mindent, csak szóljatok egyszer, tudjátok jól, mindig aprósággal szerettem foglalkozni, mint amilyen mondjuk, az élet, a halál, a szerelem, a világ, az emberiség, valahogy kifelejtettem a fontos dolgokat a számításaimból, például a szürke galambokat, akik ide leszállnak előmbe, vagy azt a szorgos pókot az ágyam fölött, s a cinegéket, már most határozottan leszögezem, nem fogok doktorálni a bürök illatából, ha lehet nem eszem le magam a piros szederrel és kiviszem szépen a szemetet, mint más, estefelé.


Nincsenek megjegyzések: