Fotó : Pusztai Péter

          Ketten

 

És azt még nem is említettem,

mondtad,

hogy ültünk a csöndben ketten,

a szívem ötvenkét százalékos,

láttam az orvosi papírt,

érdemes megnézni az ereket,

van, aki most is könnyen

veti a cigánykereket,

az idő teszi tönkre az embert,

mondtam erre, így van, ne kérjünk számon

semmit, főleg ne máson,

énnekem nincs is pályafutásom, néha

ettől is felmegy a vérnyomásom,

persze, az idő nagy úr,

csak a szívem ver olykor vadul, de

másnak se könnyebb,

van, aki ilyenkor sóhajt, szerelmem,

a beszéd témáját el kell terelnem,

ugye, más színe van ma a dalnak,

elültek mind a forradalmak, a költő

mellé beszél, ha szól, versében

szürke, görög, vagy római kövek, a mában

ő csak megvillan éppen,

mint halpikkely a napsütésben.

És azt még nem is említettem,

odakint a meggyfánk meggondolta magát,

ezen a nyáron még élni szeretne.