Utcán szomorú asszony
Tavaszodik, s én megyek bele a télbe.
Utcán szomorú asszony, vegyek virágot,
mondta,
pont ma.
Álljak egy szál virággal, mit kezdjek véle ?
Utcán szomorú asszony, láttam őt máskor,
olajágat tartott kezében, fölötte
égbolt,
szép volt,
talán az a képe megmarad örökre.
Utcán szomorú asszony, egy megtört ország,
amelyről azt hittem nem is olyan régen:
nemzet.
Ez lett :
egy szál virágot látok, s egy gyűrött orcát.
2 megjegyzés:
Hát igen (sóhaj). :(
Feri, ez nagyon szép. Rövid, tömör, csattanó és olyan természetes, mint egy piruett...
Megjegyzés küldése