Pusztai Péter fotója

 

Zöld

 

Ezért a tájért hagytam ott Amerikát,

micsoda szép vidék,

a réteket, s a zöld mezőket

csobogó, kék folyók, patakok szelik át,

sokan el se hinnék,

ha lehet, majd meggyőzöm őket :

fönt van az ég és lent a róna,

nézd ezt a százados fát,

virágot is szedhetsz alóla,

egymást követik ám az évszakok,

ősz után rendszerint a tél jő,

tél után várhatóan tavasz,

nyáron pedig csak ritkán havaz,

itt még a csiganyál is fénylő,

micsoda egy ország,

ritkán változtatja alakját,

milyen kár, hogy lakják...