Pusztai Péter fotója

 

A ricsi impegát

 

Nehezen lehet elkerülni, hogy az ember olykor nem mondjon valami ostobaságot. Esetleg azt lehet könnyebben elkerülni, hogy ne kérdezzen ostobaságot. Én még ezt, az utóbbit sem tudtam a minap elkerülni, olyan nagy ostobaságot kérdeztem, hogy azt válaszolta rá, akitől kérdeztem, ezt még a ricsi impegát is tudja.  Pedig a ricsi impegát, satöbbi...

Most ezt próbálom fölidézni, a satöbbit. Állítólag, ez a ricsi impegát, - egy kicsit magyarabbul mondva, váltókezelő,- még most is ott áll egy petroleum lámpással a kezében az omladozó bakterház előtt, pedig arrafelé már évtizedek óta nem jár vonat. Csak őzek járnak arra, rókák, esetleg így, télidőben farkasok, vonat, az nem. Csak a gazzal benőtt sínek vannak meg még a bakterház előtt, de ez sem biztos. Állítólag ez a ricsi impegát egész áldott nap pötyköli a tökmagot az omladozó bakterház előtt, ha leszáll az este, akkor megsétálja magát, elmegy egészen az erdő aljáig, közben lóbálja a füstölő lámpát, mint némely pópák szokták, a templomban. Állítólag ez a ricsi impegát életében még vonatot sem látott, ezt a mesterséget azután örökölte, miután ezen a vonalon megszűnt a vonatjárás. És állítólag az apja nyugdíját is úgy örökölte, pedig azt nem szokták örökölni. Állítólag a hatósági közegek sem járnak errefelé, hogy megkérdezzék, mit őriz itt, az omladozó bakterház előtt a ricsi impegát, miből veszi a tökmagot, amit egész áldott nap pötyköl a rozsdás sínek között. Már most fölhívom a hatósági közegek figyelmét, hogy én most nem a mezőrücsi impegátról beszélek, hanem a ricsiről, bár azt nem tudom, hol van a térképen ez a Rics. Ezt szerintem csak a ricsi impegát tudja, más nem. Állítólag ez a ricsi impegát annak a japán katonának a rokona, aki sok éven át az erdőben bújkált, nem tudta, hogy vége van a háborúnak. Ez a ricsi impegát jó arasszal okosabb a japán katonánál, mert nem bujkál az erdőben, fényes nappal is ott sétál, tökmaggal a kezében, ahol vonat már nagyon régen nem jár. Miért ne sétálna önfeledten, egyben biztos lehet : nem üti el semmiféle vonat. Föl sem tudom fogni, mégis, miért hozzák fel az ostobaság példája gyanánt épp a ricsi impegátot. Hogy azt a ricsi impegát is tudja... Úgy látszik, a ricsi impegát tulajdonképpen egy színvonalat jelképez, amit ha értelmileg nem ér fel az ember, akkor nincs is véle mit tárgyalni. Bevallom,  szívesen elbeszélgetnék ezzel a ricsi impegáttal, ha úgy adódna. Mert azt a titkot, hogy dolog nélkül miképpen lehet megélni önfeledten, azt csakis a ricsi impegáttól lehetne megtudni. Vagy előfordulhat véletlenül, hogy a ricsi impegátnál magasabb beosztásúak is meg tudnak élni dolog nélkül könnyedén ? Megeshet, hogy ezt a ricsi impegát se tudja.

 

Marosvásárhely, 2009, február 2.