A fekete doboz

 

Pontosan annyit tudok a fekete dobozról, amennyit bárki tudhat róla. Például azt, hogy főleg repülőgépen szokták hordozni. Esetleg hajón, vagy vonaton. Azért találták ki, hogy ha le talál zuhanni a repülő, elsülyed a hajó, vagy fölborul a vonat, akkor legyen ahonnan megtudjuk, mi okozta a katasztrófát. Mert a fekete dobozban olyan műszerek vannak, amelyek képesek nekünk megmondani a baleset okát. Utólag. Hogy tanuljunk belőle. Ezt a dobozt majdnem véletlenül nevezik feketének, mert nem is fekete, hanem piros, vagy narancssárga a színe. Azért mondom, majdnem, mert bizonyos értelemben mégis fekete ez a doboz. Legalábbis sötét. Nem lehet tudni, mi van benne. Kívülről nem látszik semmi. Titokzatos. Csak szakavatott emberek nyíthatják föl. Más nem. Amíg föl nem nyítják, teljes sötétség, sűrű homály veszi körül ezt a dobozt. Titkaival együtt. Azért fekete. Különben piros, vagy narancssárga. Amint mondtam.

 

A mi családunkban is volt régen egy fekete doboz. Az sem volt fekete. Úgy emlékszem, barna volt. Akár a Singer varrógép fiókja. A szakavatott ember, aki ebben a dobozban kutathatott, egyedül anyám volt. Más senki. Emlékszem jól, azért azt a dobozt gyermekkoromban magam is sokszor fölnyítottam. Kiváncsiságból. Hogy mi lehet benne. Rengeteg titok volt a mi fekete dobozunkban. Abban a barnában. Akár a varrógép fiókjában. Volt abban inggomb, gyöngyházból, biztosítótű, varráshoz való gyűszű, sokféle méretben, színes cérna, pertlidarab, gombostű, minden. Még régen lejárt aprópénz is volt benne, ceruzavégekről nem is beszélve. Na, igen ! Volt kacorbicska is. És kicsiny tükör, kicsiny olló, körömpucoló reszelő. Fölsorolni se tudnám, mi volt még abban a dobozban. Mindig ugyanazok a dolgok voltak benne, de én minden kinyításkor fölfedeztem valami új apróságot. Amit soha nem láttam. Ezt a mi fekete dobozunkat, mely barna volt, ugyancsak sűrű homály vette körül. Titokzatosság. Kinyítása mindig fölfedezésnek számított. Aztán nem is olyan régen, egy hitvány napon azt a dobozt elvitte az árvíz. Kiüresítette a varrógép fiókját is. Föl nem foghatom, mit keresett a varrógép fiókjában az árvíz.

 

Olykor apró, fekete doboznak képzelem el kicsiny népünk múltját is. Szeretek benne kutakodni. Ez az apró fekete doboz sem fekete. Tarka inkább. Nem titánból való, mint ama igazi fekete doboz, amiket a repülőgépek hordoznak magukkal. Nem ütésálló. Nem vízhatlan. A tűz is fogja. A gyorsulást sem viseli el könnyedén. Történelemből való a mi apró, fekete dobozunk. Nem ütésálló, de eleddig még elviselte az ütéseket. Nem vízhatlan, de még egészen soha el nem áztatták az árvizek. A tüzeket is kiheverte. Mert ugye, tájainkon sokszor lobbantak  föl társadalmi erdőtüzek. Hogy a világ gyorsulását miképpen bírja ki, azt még nem lehet tudni. Biztosan nem. Mert  nagyon el kezdett robogni vele együtt a világ. Valósággal viszi magával. Hogy merre viszi, azt sem lehet tudni. A túlélők, a szemtanúk, ha lesznek, előreláthatólag nem fognak mellette tanúskodni. Saját maguk túlélése lebeg majd a szemük előtt. Nem a mi apró, fekete dobozunk. Ez a tarka. És annak számunkra gyönyörűséges titkai. Mert már most észre lehet venni, illetlen kezek kotorásznak benne.

 

  Pusztai Péter illusztrációja