Rubikország

Itt van ez a Rubik kocka. Nem tudom és nem is próbálom elrendezni. Csak nézem. A formáját leszámítva, ez a kocka olyan, mint egy ország. Színes és változatos, akár egy ország népessége. Vagy a tájai. Ami a társadalmi berendezkedést illeti, Rubikországban is rétegek vannak. Egyik réteg a másik fölött, vagy a másik alatt. Ezeket a rétegeket lehet csavargatni, ide-oda hajtogatni, amiképpen a kormányok akarják. Rubikország akkor van rendben, ha az azonos színűek azonos oldalon vannak. Mármint a kockák. Ha összezavarjuk a színes kockákat, akkor Rubikországban nincs rend. Akkor Rubikország egy rendetlen ország, nem lehet rajta eligazodni. Ez az ország akkor ép, ha az ember egyetlen ránézéssel több oldalát is látja. Ha fordítunk egyet, megnézhetjük minden oldalát, az ő sokféleségével egyetemben. Csak éppen a színes kockákat ne zavarjuk össze, mert akkor nem néz ki sehogyan sem. Fölborul a rend. Rendet teremteni pedig nem egyszerű dolog. Ezt majdnem minden belügyminiszter tudja.

Tegyük fel, hogy ezt a Rubik kockát egy gazdasági, vagy pénzügyminiszter veszi kezébe. Olyan ember, aki mesterségénél fogva mindenben a pénzt látja, fínomabban szólva, az anyagi javak elosztásával van elfoglalva. Azzal, hogy például Rubikországban arányosan ossza el a nemzeti jövedelmet. Mondjuk, megjelöl egy kék kockát, elnevezi egészségügynek, és ráír egy összeget. Amennyit jónak lát. Szakmájából kifolyólag. És veszi sorra a kockákat és mindenikre reáírja : védelem ennyi, külügy annyi, szóval minden, ahová pénz kell, valamennyi. Amikor elkészült a számvetéssel, ellenőrzésképpen, vagy kiváncsiságból, megtekinti munkája eredményét. És elkezdi a kocka oldalait csavargatni. És azt veszi észre, hogy az egészségügyet jelentő kocka a helyén van ugyan, de a túloldalon elállítódtak a színek és az összegek. Vasútra, földművelésre, tudományos emberek képzésére, tömlöcépítésre nevetséges összegek kerültek elő. Mert elállítódtak az oldalak, s azokkal együtt a színes kockák is. Ilyenkor mit tehet a pénzügyminiszter ? Ha jártas Rubikországban, akkor könnyű a dolga. Egy szempillantásra helyükre húzza a kocka olodalait, s máris előtte van az egész költségvetés. Ha nem járatos, akkor földhöz is vághatja mérgében az egész kockát, eligazodni nem tud rajta. Ha pedig van néki egy csöppnyi esze, s hozzá még rak egy kis szerénységet is, akkor megkeresi Rubikország kormányzóját és azt mondja, kedves Ernő, segítsen már nekem ezt a kockát a helyére csavarni, mert én nem értek hozzá. És akkor már megint kezdhet valamit a nemzeti jövedelem elosztásával Rubikországban.

Mert csak úgy csavargatni a kockát, hozzáértés nélkül, találomra, roppant kockázatos. Főleg azért, mert meg is lazulhatnak azok a kockák a sok csavargatástól. Akármilyen jól megalkotta Rubikországot az alapítója. Sokféle módszerrel próbálkozott ő az elején. Még pertlivel is. A pertli az egyik legfontosabb összetartó eszköz például arra, hogy az emberről ne hulljon le valamely ruhadarab. Legalább olyan fontos, mint a cipőfűző. Nélküle a félhetest sem érnők el, futás közben lehullana a lábbelink. A félhetest sem, amint mondják. Aztán próbálkozott a mágnesességgel is. Nem vált be. Kitalálta végül, hogy az a legjobb összetartó erő, ha a kockák egymásba kapaszkodnak. Oly módon, mintha karonfognák egymást. Eleget kínlódott a kockájával ez a Rubik Ernő, hogy megteremtsen benne annyi összetartást, tudományosabban mondva, kohéziót, nehogy széthulljon az ember kezében. Rubikország csak addig van, ameddig valami erő össze tudja tartani. Mert ha széthull, még az sem lesz, amit földhöz vágjunk, magától szétesik, s szétszóródik a lábunk előtt, a szemünk láttára.