Hát ez nagyon szép gesztus volt, hogy ilyen hamar kitetted a csíkszeredai virágokat, ennek fejében elárulom, hogy milyen ravaszul kacifántos ez a virág.
Pontosabban az derül majd ki, hogy minden virágnak megvan a maga egyénisége.
Ennek pl. az, hogy évente egyszer vagy legtöbbször kétszer szökik virágba, de akkor 1 hét-10 napig tart a pompa, ami itt látszik a képen, utána a virágok elfonnyadnak, elszáradnak, lehullnak, a tú is haldokolni kezd és a végén megmaradnak a tőlevelek, piciny bokor formájában, majd azok is elszáradnak. Úgy néz ki, hogy a szépség "meghalt".
Itt szokták sokan elkövetni azt a hibát, hogy elkezdik öntözni, nehogy elpusztuljon. Pedig szegény amaryllisz nem hal meg, csak elfáradt és pihenni akar. Nem akar se inni, se enni.Gyökérzetébe, tövének csonkjába húzódna szeretne néhány hónapot aludni. És akkor legjobb a fényes helyről valahová nyugis, árnyékos helyre rakni, oda, ahol egyforma a hőmérséklet s lehetőleg van egy többé-kevésbé állandó nedvesség. Ilyen helyiség mifelénk a fürdőszoba, a csap alatt vagy a mosógép környékén. Itt szokott aludni az a pár cserép egészen addig, amíg ki nem pihente magát és újra megjelennek rajta a sötét, élénkzöld, húsos levelek, majd azok közebén a kis dárda, ami a virágzás előhirnöke.
Na, itt szokták elkövetni a másik nagy hibát: az ápolóknak megesik a szíve a szegény virágon, mondván, hogy szomjazott eleget, nosza öntözzük meg, legyen minél szebb, fájintosabb. És elkezdik locsolni, jó szívvel, "tiszta szívesen", ahogy Csíkban mondják, és a növény ettől szépen fejlődik ugyan, de csak a levele, a bimbó pedig szépen visszahúzódik, elhal, nem lesz belőle látvány. Csak meddő levélbokor.
Na, hát öntözés ennek csak akkor jár, amikor már kinyílt, s akkor is kevés, épp csak hogy nedves legyen a lelke.
A történet vége az, hogy éppen holnap megyünk egy ismerősünkhöz, hogy elhozzuk az ő cserepeit, mert sikerült "megölnie" a még ki nem fejlődött virágot, sőt a tövet is, mert mindkét alkalommal engedett a sajnálatnak és öntözött. Fél évi pihentetés után fennállhat a remény, hogy visszanyeri virágzó képességét.
Hát ilyen virágklinikája is van Ilonkának. Most már nem csoda, hogy e virágok olyan szépek. Igaz, a lecke árát ő is megfizette - saját kárán tanulta meg a csíziót...
1 megjegyzés:
Hát ez nagyon szép gesztus volt, hogy ilyen hamar kitetted a csíkszeredai virágokat, ennek fejében elárulom, hogy milyen ravaszul kacifántos ez a virág.
Pontosabban az derül majd ki, hogy minden virágnak megvan a maga egyénisége.
Ennek pl. az, hogy évente egyszer vagy legtöbbször kétszer szökik virágba, de akkor 1 hét-10 napig tart a pompa, ami itt látszik a képen, utána a virágok elfonnyadnak, elszáradnak, lehullnak, a tú is haldokolni kezd és a végén megmaradnak a tőlevelek, piciny bokor formájában, majd azok is elszáradnak. Úgy néz ki, hogy a szépség "meghalt".
Itt szokták sokan elkövetni azt a hibát, hogy elkezdik öntözni, nehogy elpusztuljon. Pedig szegény amaryllisz nem hal meg, csak elfáradt és pihenni akar. Nem akar se inni, se enni.Gyökérzetébe, tövének csonkjába húzódna szeretne néhány hónapot aludni. És akkor legjobb a fényes helyről valahová nyugis, árnyékos helyre rakni, oda, ahol egyforma a hőmérséklet s lehetőleg van egy többé-kevésbé állandó nedvesség. Ilyen helyiség mifelénk a fürdőszoba, a csap alatt vagy a mosógép környékén. Itt szokott aludni az a pár cserép egészen addig, amíg ki nem pihente magát és újra megjelennek rajta a sötét, élénkzöld, húsos levelek, majd azok közebén a kis dárda, ami a virágzás előhirnöke.
Na, itt szokták elkövetni a másik nagy hibát: az ápolóknak megesik a szíve a szegény virágon, mondván, hogy szomjazott eleget, nosza öntözzük meg, legyen minél szebb, fájintosabb. És elkezdik locsolni, jó szívvel, "tiszta szívesen", ahogy Csíkban mondják, és a növény ettől szépen fejlődik ugyan, de csak a levele, a bimbó pedig szépen visszahúzódik, elhal, nem lesz belőle látvány. Csak meddő levélbokor.
Na, hát öntözés ennek csak akkor jár, amikor már kinyílt, s akkor is kevés, épp csak hogy nedves legyen a lelke.
A történet vége az, hogy éppen holnap megyünk egy ismerősünkhöz, hogy elhozzuk az ő cserepeit, mert sikerült "megölnie" a még ki nem fejlődött virágot, sőt a tövet is, mert mindkét alkalommal engedett a sajnálatnak és öntözött. Fél évi pihentetés után fennállhat a remény, hogy visszanyeri virágzó képességét.
Hát ilyen virágklinikája is van Ilonkának. Most már nem csoda, hogy e virágok olyan szépek. Igaz, a lecke árát ő is megfizette - saját kárán tanulta meg a csíziót...
Megjegyzés küldése