Pusztai Péter fotója

Ágyszélen ülve

Nem kell sietnem loholva,

cipőfűzőm, s más, ilyen fontos

gondom-bajom mind megoldva...

Ágyszélen ülök, mint az a bogár,

aki ma mélyen meghatott,

mozdulatlanságba menekül,

ha észrevesz egy gyanús mozdulatot.

Úgy vagyok én is. Hallgatok

lágy zenét,

viselem reádhullatott pillantásom

szégyenét.

Nincs érzékem a boldogsághoz.

A szerencse is, ha jön, féltőn

hiába szorít magához,

a vasárnapot megbánom hétfőn.

Nem nekem való ez az ágy,

a ház, a város, az ország sem nekem való,

s ez a világ se már, ez az itteni,

pedig hogy sietnek sokan,

hitvány sorsuk fényesíteni !