Uborkát tett el télire

Milyen szép idő van,

néhány játékos, ártatlan felhő

sétál csupán az égen,

milyen szép temetésem lenne most,

eljönnének idegenek is talán,

a szomszéd faluból,

semmi sár az utakon,

semmi havas eső, ilyesmi,

mennyit panaszkodtak a népek,

régi temetések idején,

hogy cipőjük talpára rátapadt

a sárga temetői sár,

s hogy köhögtek egész héten át

a multkori temetés után,

igaz, a pap is hibás volt azért,

minek kell annyit beszélni

hitvány időben, bezzeg,

amikor szép idő volt,

sietett ő is haza,

persze, hogy hibás volt,

mondták többen is,

régi temetések idején,

milyen szép idő van,

néhány játékos, ártatlan felhő

sétál csupán az égen,

milyen szép temetésem lenne most,

elkisérhetnének passzióból is,

annyi séta senkinek nem árt,

talán akadna egy-két rokon,

ki megdicsérne engem,

mekkora okosság volt bennem,

hogy megválasztottam

temetésem napját,

másokra gondoltam,

midőn kitűztem ezt a szép napot,

ha már élni nem tudott másokért,

tette nagy volt a meghalásban,

milyen szép idő van,

néhány játékos, ártatlan felhő

sétál csupán az égen,

milyen szép temetésem lenne most,

de lám, nincs szerencsém,

mint annyiszor,

elszalasztom ezt a szép napot,

telefonált anyám,

uborkát tett el télire.