Elekes Károly felvétele

A mi utcánk

A mi utcánk rövid utca. Csak akkora, hogy egy jó, pipás ember egyik végéből a másikba köphetne, ha akarna. A rövidségnek ezt a meghatározását Lajosbától hallottam, a szomszédtól, akinek háza a miénkkel szemben állott, amíg megvolt. Régi ház lehetett az övé, mert egyetlen, kicsi ablaka nem üvegből való volt, hanem valami hártyából, vagy kutyabőrből. Csak annyi fényt engedett be, amennyire Lajosbának szüksége volt. Sok fényre nem volt szüksége, mert vénséges idejét ott töltötte a kicsi háza előtt, egy kerek kövön. Ott pipázott. Mi, gyermekek, sokáig nem mertünk elmenni a háza előtt, mert féltünk tőle. Féltünk, mert valamelyikünket mindig ki szerette volna herélni. Legalábbis ezt pusmogta a bajusza alatt, amikor előtte elhaladtunk. Úgy pusmogta, mintha nem akarná, hogy mi meghalljuk, pedig épp azt akarta.- Ezt a gyermeket ki kellene herélni...Ez volt az ő szórakozása.

Sokan szerettek itt elidőzni, a mi utcánkban, mert a mi utcánk nem csak rövid volt, hanem csöndes is. Nem járt erre senki, akinek itt nem volt dolga. Mert a mi utcánk nem vezetett sehová. Csak neki a Nyikó patakának. A visszavonuló németek is itt vertek tanyát, a mi utcánkban. Még mulattak forma is esténkint, üvegeket bontottak, ittak egymás egészségére, pedig tudták, itt vannak, jönnek nyomukban az oroszok, bármely pillanatban csattanhat az egérfogó.

Az oroszok is szerettek itt mulatni, a mi utcánkban. Egy katona a géppisztolyával hosszú sorozatot eresztett apám méhkaptáraiba, majd egy süldő disznót is lelőtt vacsorára.

Agitátorok jártak ide, elálldogállni a mi utcánkban, papírokat lobogtatva, szép jövőt igérve annak a néhány családnak. Aztán eljött a szép jövő, s el is ment, úgy, ahogyan jött. Nem volt soha, semmi felfordulás a mi utcánkban. Az árvizet leszámítva.

Sok neve volt a mi utcánknak, mint az utcáknak általában. Nem lehet tudni, mi a neve most a mi utcánknak.. Talán az, hogy Bárgác. Senki nem tűnődik azon, mit jelent ez a szó, hogy Bárgác. Ez a neve és kész. Bárgác.

A házak a mi utcánkban is meg vannak számozva, de kevesen tudják a saját házszámukat. Minek is tudnák, Bárgácban mindenkit jól ismer a postás.

Most békeidő van a mi utcánkban. Kevés a mozgás. Csak estefelé vonul végig rajta, szép teheneivel Éva, a szomszédasszony. Eső után, a pocsolyákban háztetők képe tükröződik. És felhők képe. A holnap ábrázatát innen még senki nem tudta megpillantani.