Hallottakról csak jót

Hallottakról csak jót

Megint csak a Mamával jövök, úgy látszik, ott van nála az igazi bölcsesség. Legutóbb, hogy otthon voltam, kaptam a hibát mindenben, nem is kellett nagyon keresnem , ott voltak a hibák, a bajok, az emberi gyarlóságok, csak éppen szóvá kellett tenni őket, fel is hoztam sorra, ami hirtelen eszembejutott, zsörtölődtem, panaszkodtam, mondtam, miféle dolog például, hogy még mindig ott van a kertünkben egy ócska, kézzel húzható vasszekér, a múltkor is ott volt, már be is nőtte a fű, miért nem viszi el onnan az az ember, aki otthagyta, még reá sem tudok nézni, ilyen nálunk még soha nem történt meg, míg élt apám, hogy egy vasszekér ott hányódjék a kertünkben, benője a fű, ilyen még nem volt, látszik, nincs gazdája ennek a kertnek, legutóbb is ezt tárgyaltuk, teljesen hiábavaló minden, amit én mondok, miért nem szól annak az embernek, mama, miért nem szól neki, vigye el onnan, erre azt mondja anyám, szóltam én neki fiam, de azt felelte, nem tudja elvinni, mert annak a kicsi vasszekérnek el van romolva a golyóscsapágya, be van szorulva, vagy valami, ilyeneket mondott, s hogy egyszer majd elviszi, ha lesz rá ideje, most nincs semmire ideje annak az embernek, mondom, mama, hát maga szerint annak a vasból való főzőkályhának, amit ennek az embernek ajándékul adott, annak volt golyóscsapágya ? Mert ugye, azt el tudta vinni, s még ideje is volt arra, hogy azt elvigye, na, mit szól hozzá, volt annak golyóscsapágya ? Erre elmosolyodik anyám, néz reám, látom rajta, igazat ad nekem, mert azt feleli, hát te fiam, egy kályhának biza nem szokott golyóscsapágya lenni, ezt én is belátom, s csakugyan, azt el tudta vinni és még időt is kerített az elvivéséhez...Mondom, mama, sok más, helytelen dolgot hallottam én erről az emberről, mondják, hogy egyszer... Folytatni nem tudtam, megszakított anyám és figyelmeztetett, ne mondjam tovább, ne kezdjem ócsárolni azt az embert, mindent nem kell meghallani, mert azt mondja a mondás, hallottakról csak jót, vagy semmit... Azt mondja. Jaj, mama, nem azt mondja a mondás, hanem azt, hogy a halottakról ha szólunk, azokról, akik meghaltak, csak jót mondjunk , vagy pediglen hallgassunk, mert nem illik a halottakat ócsárolni. Úgy mondja, nem azt, hogy ha rosszat hall az ember valakiről, azt elhallgassa, ne adja tovább. Az élőkről miért ne lehetne rosszat mondani, mert beláthatja, csak az élők tudják kijavítani a hibáikat, a halottak már nem tudják, na, erről szól a mondás, mama, itt most nincs szó semmiféle halottról, csak arról a kicsi vasszekérről van szó, s egy élő emberről, akinek nincs ideje elvinni onnan a fűből azt a szekeret, a golyóscsapágyra keni a lustaságát és a nemtörődömségét, nincs az a falusi szimpla fehérnép a világon, aki ne tudná, a golyóscsapágyra zsírt, kenőzsírt, szoktak kenni, nem pedig lustaságot és nemtörődömséget szoktak, ezt beláthjatja. Sokáig nem törte a fejét anyám az én helyreigazításomon, azt mondta, hát akkor az a mondás sem állja meg a helyét. Szépnek szép, de igazság kevés van benne, mert az az igazság, hogy csak az élő emberek tudnak ártani, ha rosszat mondunk róluk, a halottak nem tudnak ártani, olyan nagy csöndben és békességben vannak ők, semmi baj nincs velük, de az élőkkel, azokkal van elég, valami tévedés csak kell legyen abban a mondásban, amit helyreigazítottál, hányszor megjártam már életemben, hogy valamit helyre akartam igazítani, s azzal rontottam el, sokszor az ember éppen akkor ront el valamit, amikor meg akarja javítani, a bocsánatkérés is csak ilyen, az ember mond valamit, megbánja, bocsánatot kér, s azzal még jobban elrontja, amit helyre akart hozni, az emberek csak színlelik, hogy megbocsájtottak neked, közben nőttön nő bennük a harag, mert igazából nem lehet semmit megbocsájtani, az ember már ilyen, úgy hogy maradjunk egyelőre abban, ne mondj te semmi rosszat arról az emberről, felejtsd el, ami hitvány dolgot hallottál róla, majd reájössz te is egyszer , hogy amit másoktól hallunk, azt is meg kell nagyon válogatni, mint az epret, vagy a szilvát, csak ami jó, azt kell megtartani, vagy továbbadni. Mert a hallottak többet árthatnak nekünk, mint a halottak, akik már örökre nagy csöndességben vannak, az idők végezetéig.