csütörtök, július 23, 2009

Puszi. Pusztai Péter fotója



Utcai zavargások


Egy semmi kis csattanás után a járókelők gyülekezni kezdtek a két behorpadt oldalú autó körül. Mint ahogyan szoktak. Az egyikből egy nyeszlett nő szállott ki, a másikból egy nagyhasú, hátraszegett fejű, hozentrágos férfi. A nyeszlett nő balkezében hatalmas túróslepényt lehetett látni, a férfi telefont tartott a füléhez, mintha beszélgetne valakivel. Mindketten megsaccolták a saját autójukban esett kárt és nézték egymást.

Azt mondja a hozentrágos férfi : - Asszonyom, maga nem lát ? Hogy lehet úgy kijönni egy parkolóból, hogy széjjel se néz, csak nyomja azt a rohadt pedált ? És tessék ! Túróslepény van a kezében ! Ilyet én életemben még nem láttam !

A túróslepényes nő azt felelte, igen, de maga telefonált vezetés közben, a törvény szerint vezetés közben nem szabad telefonálni. -Szóval a törvényt emlegeti, - mondta a hozentrágos férfi. Kedves hölgyem, magának sokba kerül ez a túróslepény, mert én most hívom a rendőrséget. Ahelyett, hogy békességesen kiegyeznénk. Mert a törvényben az is benne van, ha megegyeznek a felek, nem muszáj a hatósághoz folyamodni. Ha éppen tudni akarja... - Nem akarok én tudni semmit, mondta a túróslepényes nő, egy úriember olyat nem mond egy nőnek, hogy maga nem lát ? Olyat nem mond. Az ilyen emberrel nem lehet kiegyezni. Csak hívja a rendőrséget !

Csönd lett. Egy nézelődő férfi közelebb lépett a behorpadt oldalú autókhoz és azt mondta : - Várhatják maguk a rendőrséget, az előbb szirénázott itt végig az autójuk, úgy hallottam, valahol nagy karambol van. Ki tudja, maradt-e valaki életben... -Na és ha életben maradt, - folytatta egy másik nézelődő, -nyomorék lesz egész életében, maguk itt veszekednek egy kis horpadás miatt. Tudják maguk, hogy mi az, amikor baj van ? -Tudjuk, -szólt egy harmadik, - ott volt baj, például, amikor leomlott az a két nagy torony, ott volt...Az se volt, aki hívja a rendőrséget ! Énnekem a testvérem látta, mi volt ott, uram, mi volt... – És hányan meghaltak !-mondta egy micisapkás ember. Ez a micisapkás ember még a kezét is végighúzta az egyik autó oldalán, ahol a horpadás volt. – Ne tegye rá a kezét uram, ne tegye rá, mert azt még le is fényképezik,- mondta a hozentrágos férfi, közben a telefonját tartva széttárta karját. Csak egy kicsit ne figyeljen oda az ember, mindjárt újabb bajok kerülnek elő. Hát persze, hogy lefényképezik...

-Magát kellene lefényképezni a hozenztrágjával...-mondta halkan a túróslepényes nő, s folytatta kissé félrefordulva : - Ennek az embernek fogalma sincs arról, hogy én terhes vagyok, most is oda sietek az orvoshoz. Meg van beszélve. A túróslepény is azért van a kezemben, mert megkivántam a túróslépényt, ha egy terhes nő megkiván valamit, akkor neki kutyakötelessége megkóstolni, amit megkiván, a gyermeke érdekében. Érdekli is ezt a hozentrágos embert az én gyermekem... Biztosan nincs is neki gyermeke...

-Három ! Annyi gyermekem van nekem, drága asszonyom, három. Magácskán pedig nem látszik, hogy terhes lenne, olyan vékony teremtés. Hát mondják meg, emberek, látszik rajta ?

A micisapkás ember végignézett a túróslepényes nő termetén, csak éppen a hasát nem simogatta meg, mint előbb, az autó horpadását, s mint aki javítani akarna helyzetén, azt mondta : - Hát ami igaz, az igaz. Nem nagyon látszik rajta. De az is igaz, hogy az ilyen dolgokat a fehérnépek számon szokták tartani.

- Lehet, hogy leány a gyermek, azok jobban össze tudnak húzódni, ez a Nadia Comaneci, a tornász is úgy össze tudta hajlítani magát, hogy a világ csak tátotta száját... – gurult ide egy vélemény a járda széléről. A társa visszagurította : - Az én feleségemet vetette szét a leányom, amikor terhes volt vele, a leánygyermekek jóval erőszakosabbak, mint a fiúk. – Nemcsak a gyermekek, uram, nemcsak a leánygyermekek, - mondta valaki a díszfa árnyékából, - általában a nők úgy születnek, sokkal erőszakosabbak, mint amilyenek mi vagyunk, mi görnyedünk kettőbe előttük minden időben...

- Hoppá, né jön a policáj autója, leintsem ? – kérdezte a micisapkás ember a hozentrágostól. Az pedig gondolkodás nélkül azt mondta : - Ne intse le uram, hadd menjen a maga útján, valahogy eligazodunk... Azt a pléhet én majd szépen kipasztázom. Asszonyom, magácska pedig most menjen oda, ahová indult, vigyázzon, hogy vezet azzal a túróslepénnyel, ilyent én életemben még nem láttam...

Kiábrándultan, mondhatni szomorúan oszlott szét a kiváncsiskodó, kicsiny sereg. Én a micisapkás csoportjával tartottam. Azt mondja ez a micisapkás ember pár lépéssel arrább : - Na, ebből se lett semmi. Pedig hogy szeretem én ezeket az utcai zavargásokat ! Annyi felgyülemlett mérget és dühösséget szoktak ilyenkor kiönteni magukból az emberek, hogy élvezet hallgatni.

- Meggondolta magát ez a hozentrágos, kár, hogy meggondolta magát- mondta a társa.

- Te nem ismered eléggé az ilyen helyzeteket, - mondta a micisapkás, - ezt a mostani zavargást az a kicsi gyermek oszlatta föl, aki még meg sem született. Mégcsak nem is látszott. Mi pedig azt sem tudhatjuk, fiú lesz-e, vagy pedig leány...


3 megjegyzés:

Bölöni írta...

Ja!
Ismertem egy Hosen Trag nevű alakot, az apja még Kukubika Szerencsika volt, a Langerhans-szigetekről, a fia viszont már a német tankönyv hatodik osztályosoknak szóló anyagát szerkesztette Bukarestben, és írt egy verset is belé, Rote Fahnek Hosen tragen címmel, und in allan sprächen sagen: "Ein und Zwei, Drei und Vier, Pioniere heisen wir!"
Utóbb ő felelt a halottak ideiglenes életben tartásáért a Borsos Tamás utcai temetők körletében.
Száz kutya segítette ebben.
Egyébként ezeket a mindenféle buktákat, lángosokat fáradt anyagokból sütik, lehet, hogy a gyerek csípőficammal jön ki, és akkor kalapálhatják a pléhet innen is, meg amonnan pláne minek, de azért is.
Nekem legjobban a Mici sapkás tetszik, ismertem én is egy Micót, akkora sapkája volt, ha a fejetekre húzná, mind megmankurtulnátok.
Bölöni D.

Elekes Ferenc írta...

Holmi molypillancsok szoktak itt nálam felröppenni, úgy tesznek, mintha félnének valamitől de nem, ezek engem ijesztgetnek a poros szárnycsapásaikkal, megfogni őket nem tudom, olyannyira kitanulták a cikázási tudományt, na ílyenformán vagyok a te szavaiddal is, nem tudom megragadni az értelmüket, eléggé szökdösik bennem a jóindulat, mindegy, de az nem éppen mindegy, hogy nem vetted észre az én unitárius cselekedetem, melynek szellemében írtam levelet Honoluluba, bezzeg, azt nem vetted észre, csak a micisapkást, mert valami nagy székben mikszáthilag bizonyára el vagy nyúlva ebben a hőségben, nem baj, néhány hét leforgása alatt nyélbeütök direkt néked egy kicsi vénasszonyi nyarat, hűs délutánokkal, olyankor messzébb is lehet látni a micisapkánál, csak várd ki...

Bölöni írta...

Mindig begurulok, ha valaki csillaggal jelöli a vallását beszéd közben.
Ez kilátszik, mint a rosszul fölvett alsónemű, és én undorodom tőle.
Legutóbb valaki azzal jött, hogy pünkösdista, na de hol van már az az ünnep.
Beszéd közben nem eszünk, nem beszélünk, és nem hangoztatjuk felekezeti (minden) hova-tartozásunkat.
Beszéd közben imádkozunk.
Ha írunk, akkor az már a Miatyánk.
Ez csak világos, vagy mégsem?
D.