Puszi. Pusztai Péter fotója

Utcai zavargások

Egy semmi kis csattanás után a járókelők gyülekezni kezdtek a két behorpadt oldalú autó körül. Mint ahogyan szoktak. Az egyikből egy nyeszlett nő szállott ki, a másikból egy nagyhasú, hátraszegett fejű, hozentrágos férfi. A nyeszlett nő balkezében hatalmas túróslepényt lehetett látni, a férfi telefont tartott a füléhez, mintha beszélgetne valakivel. Mindketten megsaccolták a saját autójukban esett kárt és nézték egymást.

Azt mondja a hozentrágos férfi : - Asszonyom, maga nem lát ? Hogy lehet úgy kijönni egy parkolóból, hogy széjjel se néz, csak nyomja azt a rohadt pedált ? És tessék ! Túróslepény van a kezében ! Ilyet én életemben még nem láttam !

A túróslepényes nő azt felelte, igen, de maga telefonált vezetés közben, a törvény szerint vezetés közben nem szabad telefonálni. -Szóval a törvényt emlegeti, - mondta a hozentrágos férfi. Kedves hölgyem, magának sokba kerül ez a túróslepény, mert én most hívom a rendőrséget. Ahelyett, hogy békességesen kiegyeznénk. Mert a törvényben az is benne van, ha megegyeznek a felek, nem muszáj a hatósághoz folyamodni. Ha éppen tudni akarja... - Nem akarok én tudni semmit, mondta a túróslepényes nő, egy úriember olyat nem mond egy nőnek, hogy maga nem lát ? Olyat nem mond. Az ilyen emberrel nem lehet kiegyezni. Csak hívja a rendőrséget !

Csönd lett. Egy nézelődő férfi közelebb lépett a behorpadt oldalú autókhoz és azt mondta : - Várhatják maguk a rendőrséget, az előbb szirénázott itt végig az autójuk, úgy hallottam, valahol nagy karambol van. Ki tudja, maradt-e valaki életben... -Na és ha életben maradt, - folytatta egy másik nézelődő, -nyomorék lesz egész életében, maguk itt veszekednek egy kis horpadás miatt. Tudják maguk, hogy mi az, amikor baj van ? -Tudjuk, -szólt egy harmadik, - ott volt baj, például, amikor leomlott az a két nagy torony, ott volt...Az se volt, aki hívja a rendőrséget ! Énnekem a testvérem látta, mi volt ott, uram, mi volt... – És hányan meghaltak !-mondta egy micisapkás ember. Ez a micisapkás ember még a kezét is végighúzta az egyik autó oldalán, ahol a horpadás volt. – Ne tegye rá a kezét uram, ne tegye rá, mert azt még le is fényképezik,- mondta a hozentrágos férfi, közben a telefonját tartva széttárta karját. Csak egy kicsit ne figyeljen oda az ember, mindjárt újabb bajok kerülnek elő. Hát persze, hogy lefényképezik...

-Magát kellene lefényképezni a hozenztrágjával...-mondta halkan a túróslepényes nő, s folytatta kissé félrefordulva : - Ennek az embernek fogalma sincs arról, hogy én terhes vagyok, most is oda sietek az orvoshoz. Meg van beszélve. A túróslepény is azért van a kezemben, mert megkivántam a túróslépényt, ha egy terhes nő megkiván valamit, akkor neki kutyakötelessége megkóstolni, amit megkiván, a gyermeke érdekében. Érdekli is ezt a hozentrágos embert az én gyermekem... Biztosan nincs is neki gyermeke...

-Három ! Annyi gyermekem van nekem, drága asszonyom, három. Magácskán pedig nem látszik, hogy terhes lenne, olyan vékony teremtés. Hát mondják meg, emberek, látszik rajta ?

A micisapkás ember végignézett a túróslepényes nő termetén, csak éppen a hasát nem simogatta meg, mint előbb, az autó horpadását, s mint aki javítani akarna helyzetén, azt mondta : - Hát ami igaz, az igaz. Nem nagyon látszik rajta. De az is igaz, hogy az ilyen dolgokat a fehérnépek számon szokták tartani.

- Lehet, hogy leány a gyermek, azok jobban össze tudnak húzódni, ez a Nadia Comaneci, a tornász is úgy össze tudta hajlítani magát, hogy a világ csak tátotta száját... – gurult ide egy vélemény a járda széléről. A társa visszagurította : - Az én feleségemet vetette szét a leányom, amikor terhes volt vele, a leánygyermekek jóval erőszakosabbak, mint a fiúk. – Nemcsak a gyermekek, uram, nemcsak a leánygyermekek, - mondta valaki a díszfa árnyékából, - általában a nők úgy születnek, sokkal erőszakosabbak, mint amilyenek mi vagyunk, mi görnyedünk kettőbe előttük minden időben...

- Hoppá, né jön a policáj autója, leintsem ? – kérdezte a micisapkás ember a hozentrágostól. Az pedig gondolkodás nélkül azt mondta : - Ne intse le uram, hadd menjen a maga útján, valahogy eligazodunk... Azt a pléhet én majd szépen kipasztázom. Asszonyom, magácska pedig most menjen oda, ahová indult, vigyázzon, hogy vezet azzal a túróslepénnyel, ilyent én életemben még nem láttam...

Kiábrándultan, mondhatni szomorúan oszlott szét a kiváncsiskodó, kicsiny sereg. Én a micisapkás csoportjával tartottam. Azt mondja ez a micisapkás ember pár lépéssel arrább : - Na, ebből se lett semmi. Pedig hogy szeretem én ezeket az utcai zavargásokat ! Annyi felgyülemlett mérget és dühösséget szoktak ilyenkor kiönteni magukból az emberek, hogy élvezet hallgatni.

- Meggondolta magát ez a hozentrágos, kár, hogy meggondolta magát- mondta a társa.

- Te nem ismered eléggé az ilyen helyzeteket, - mondta a micisapkás, - ezt a mostani zavargást az a kicsi gyermek oszlatta föl, aki még meg sem született. Mégcsak nem is látszott. Mi pedig azt sem tudhatjuk, fiú lesz-e, vagy pedig leány...