Markáncs

Manapság, ha valami nem markáns, akkor az a valami egy nagy semmi. Éppen csak bekapcsolom a rádiót, máris hallom, hogy valakinek markáns véleménye van. Vagy föllépése. Vagy orcája. Vagy markánsan fogalmazott meg valamit. Az ember, ha nem tud valamit, nézze meg a könyvben. Megnézem. Azt írja a könyv, hogy a markáns szó eredete ismeretlen, de azt jelenti : határozott, éles, élesen metszett, erőteljes, kifejező, jellegzetes, szembeszökő.

Milyen jó,- gondolom magamban, - hogy belenéztem a könyvbe, ezután markánsan fogok fogalmazni, vagyis határozottan, élesen, élesen metszetten, erőteljesen, kifejezően, jellegzetesen és szembeszökően. Szóval, markánsan. Kinézek az ablakon, mert általában, ha valamit meg akarok fogalmazni, előbb kinézek az ablakon. Hányszor keresek, kutatok egy példát, egy hasonlatot, egy látványt, amivel alátámaszthatnám a mondanivalómat. De hányszor ! Kinézek az ablakon, azt látom, hogy a kicsi udvaron majdnem minden markáns. A meggyfa markánsan reáhajol a háztetőre, a szilvafa ága markánsan törött ketté a tegnapi szélben, még egy gyurgyalag-féle madár is markánsan áll meg a kerti asztal tetején, hogy onnan széjjelnézzen. Nem is tudtam eddig, hogy csupa markáns dolgok vannak a kicsi udvarunkon. Még a le nem nyírt fűszálak is mind egy szálig jellegzetesen és szembeszökően hajladoznak. Valósággal integetnek felém, hogy ideje lenne rendbetenni ezt az udvart, mert észre sem veszi az ember, elfut egy-két hónap, s már itt a tél, mindent belep a hó, s akkor ez a a kicsi udvar is csak egy nagy semmivé válik.

A legszembeszökőbb valami, amit egy sarokban megpillantottam, az a markáncs volt. Én neveztem el markáncsnak ezt a valamit, ilyen szó nincs is. Én találtam ki, miért, én nem találhatok ki egy szót se, csak a más szavait használhatom ? Másnak szabad olyan szavakkal jőni elő, amelyeknek még az eredetét sem ismeri senki ? Mint például amilyen ez a markáns ? Én legalább meg tudom indokolni, miért éppen markáncsnak neveztem el azt a sarokban megpillantott valamit, ami csakugyan szembeszökő. Ez a markáncs arra való, hogy markunkba fogjuk és szorongassuk. Ha lehet, napestig. Ettől az állandó szorongatástól erősödik a markunk. Mert ennek a markáncsnak az a természete, hogy akárhányszor megszorítjuk a markunkkal, visszaugrik, felveszi eredeti, rögbilabdához hasonlatos formáját. És szorongathatjuk tovább, ő bírja. Ez a markáncs műanyagból van csinálva, roppant ruganyos, még színesre is festették, hogy ha megúnjuk a szorongatását, gyönyörködhetünk is benne. Ezt a markáncsot jól kitalálta valaki. Csakugyan szembeszökő ez a markáncs, mert ha nem vigyázunk reá, hányaveti módon szorongatjuk, akkor még velünk is képes szembeszökni. Markánsan, persze, ahogyan egy markáncshoz illik. Szembeszökően szökik szembe velünk, ha nem vigyázunk.

Vigyázva fogom meg ezt a markáncsot. Meg se szorítom, hozzá vagyok szokva, csak a szerszámok nyelét szokás jól megfogni, nehogy kiessék a kezünkből, míg dolgozunk. Nézegetem, forgatom, aztán élesen meg is fogalmazom magamban: ez a markáncs direkt a dologkerülők számára van kitalálva. Akárcsak a bordásfal, vagy az a sokféle izomfejlesztő felszerelés. Mert kétkezi munkásnak nincs szüksége bordásfalra, sem pedig markáncsra, ez egyszer bizonyos. Nos, amint efféle antiintellektuális, sőt, interaktív dolgok járnak a fejemben, hallom, hogy valami szél becsapja az ablakot. Megyek, megnézem, mivel tudnám én azt az ablakot kitámasztani. Ott a kezemben a markáncs. Odateszem a két ablak közé, kipróbálom, hajtogatom az ablakot, hát mintha pont erre a célra lett volna kifejlesztve, mérnökileg, ez a markáncs ! Olyan jól végzi a dolgát a két ablak között, abban hibát nem lehet találni. Támasztja az ablakot. Jöhetnek a markáns szelek, a jellegzetes huzat is jöhet bátran, ez a markáncs végre jó helyre került. Most már neki is foghatok valami új, markáns fogalmazásnak. Olyannak, ami kifejező, jellegzetes is, de azért nem nagyon szembeszökő.