csütörtök, február 05, 2009



 

Átépítem a főteret

 

Képzeletben, persze. És nem egészen. Csupán egy hidat építek Marosvásárhely főterére. Szép hidat, nagy ívvel. A nagy ívre föl lehetne írni, vagy festeni valami értelmes mondatot, vagy képet. Vagy mást. Amit jónak lát a nép. A hídra két nagy felvonóval lehetne fölmenni, ha valaki föltétlenül föl akarna menni. Vagy egy felvonóval. Mindegy. Ahogyan jónak látja a nép. Csak föl lehessen menni a hídra felvonóval. Például a szép kilátásért. Vagy azért, hogy a hídról egyenesen be tudjon menni a nép a  Kultúrpalota legfelsőbb emeletére. Oda, ahol a híres képtár van. Mert most képtelenség oda feljutni gyalog, azon a sok lépcsőn. Különösen az olyan hajlott korúaknak, mint én. Ezt a hidat belül gondosan ki lehetne alakítani. Távcsöves lelátókkal, vagy kicsi kávézókkal, úgy, ahogyan jónak látja a nép. El tudom kiépzelni azt is, hogy itt lenne a fiatalok találkozóhelye. Mint régen a falvainkban, amikor még voltak födeles hidak. Ott találkoztak a szépen kiöltözött leányok és legények vasárnaponkint , hogy fontos dolgaikat megbeszéljék. Nem verte őket ott az eső, nem sütött fejükre a perzselő nap. Ennek a hídnak a boltíves tetejére föl lehetne építeni egy kicsi toronyfélét, hogy nézzen is ki valahogy. Legyen formája, ami beleillenék a környezetbe. Ezt a hidat olyan cseréppel lehetne befödni, amilyennel a Kultúrpalotát födték be.Az oldalát domborművekkel lehetne  diszíteni, amiképpen a Kultúrpalotát diszítették. Ahogyan jónak látja a nép. Ha valaki most azt mondaná, otromba dolog ez az egész elképzelés, akkor én azt felelném rá, hogy a párizsi toronyra is sokan azt mondták, rusnya. Aztán ugye, az lett a város szimbóluma. Szerintem a mi városunknak is lehetne ez a szimbóluma. Ez az elképzelt híd. Összefogná legalább a város két oldalát. Mert két oldala van ennek a városnak, még népességi szempontból is. Hogy miért pont ide képzeltem el ezt az építményt, ahol a Kultúrpalota van ? Egyszerűen azért, mert itt a legrövidebb a főtér fesztávolsága. És azért, mert itt érdemes valami újat és merészet kigondolni. Szimbólumnak. Csak éppen úgy kell elképzeli, szépnek és jelképnek. Én nem vagyok építész, nem tudom, hogyan lehetne ide egy igazi, jelképnek való valamit  megépíteni. De lehetne. Mindent lehet, ha van hozzáértés. Énnekem csupán ez az elképzelésem van. Ahhoz viszont ragaszkodnék, hogy ez az én eléképzelésem. Itt ez a dokumentum. Bármikor, bárki megnézheti. Szidalmazhat is érte. Bátran. Egyelőre egyedül gyönyörködöm benne. És várom, hogy mit szól hozzá a nép. 

 

Címem : elekesfrici@rdslink.ro

 

Marosvásárhely, 2009, február 5.



1 megjegyzés:

miviana írta...

Kedves Feri, az ötlet jó.
Szerintem is "lehetne ide egy igazi, jelképnek való valamit megépíteni" (a kibicnek semmi sem drága - ezt magamra értem). A "híd" mögött egy szobor is látható (kié?); vagy az is képzeletbeli?
Más. A régebbi bejegyzéseit is elolvasom, mert nagyon tetszik a blogja. Megjegyzéseket is írok a korábbi írásokhoz; vajon olvassa-e Ön őket?
Üdvözli Magyar Viviana.