szombat, július 25, 2009




Nehezen bővülő társaság


- Látom, minden nap kiülnek ide.

- Amikor jó idő van.

- Etetik a galambokat.

- Azok már el vannak hízva.

- El, mint a miniszterek.

- Magának nincsenek barátai ?

- Vannak, de azokat már megúntam.

- Unalmas barátai vannak ?

- Nem mondhatom, de mi már mindent megbeszéltünk.

- Az imént politizált, a minisztereket említette, mi nem szoktunk politizálni.

- Csak futólag említettem, bevesznek ide, maguk közé ?

- Kooptáljuk, ha nem poltizál, kooptáljuk...

- Ezt miért mondja kétszer ?

- Hogy érthetőbb legyen.

- Soha nem értettem, akárhányszor mondták.

- Biztosan azért, mert magát soha nem is kooptálták.

- Lehet, de ott kellett lennem mindig, ahová hívtak.

- S miért szokták magát hívni ?

- Valamit örökké el akartak mondani. Ez volt a divat.

- Szóval, akkor most nem politizál...

- Inkább nézem a galambokat.

- Mit lehet a galambokon nézni ?

- Hát azt, hogy magának igaza van. Csakugyan el vannak hízva. És mégis eszik meg egymást. Az a legvastagabb a vékonyabbnak még a szájából is kiveszi a falatot. Az emberekkel is csak így van. Akinek sok van, annak még több kell.

- Maga mindenütt a hibát szokta keresni ?

- Nem nindenütt, csak ahol van.

- Most például hol van hiba ?

- Amerre nézünk. A piacon drágul a zöldség.

- És ha itt néz szét, a főtéren, itt mi drágul ?

- A hazafiság. Úgy drágul, mint a piacon a zöldség.

- Ezt hogy érti ?

- Ezt én se értem, csak látom, s hallom a rádióból.

- Mi az, amit lát és mi az, amit hall a rádióból ?

- Látom a nagy hazafiak képét a házak falán. És hallom, milyen drágán szegődtek el hazafiaknak. Van, aki többet keres, mint mi négyen.

- Azok politikusok és nagy dolgokkal foglalkoznak, nem a galambokat nézik.

- Istennél nincs nagyobb. Őt is odahagyta némelyik, mert a politika jövedelmezőbb.

- Honnan tudja, Isten mekkora, s a politika mekkora ?

- Az egyik barátom százszor elmondta, milyen nagy Isten, benne van a könyvben, ő még féli is a fönnvalót, pedig tőle félni nem kell. Mert ő végtelenül jó, ez is benne van a könyvben. Ezen nem lehet eligazodni. Maguk, ha értik...

- Hívő ember a maga barátja ?

- Azt nem tudom, de sokat olvas. Régebben az empiripicitizmust olvasta. Kérdeztem is tőle, hogy mi az, azt felelte, az a régi rendszer kátéja. Aki kátét olvas, az csakis hívő lehet...

- Kérdezhetek én is valamit, ha már koptáltak engem ?

- Bármit kérdezhet, csak ne legyen benne politika. Bármit.

- Mennyi a maga nyugdíja ?

- Ez politikai kérdés. Mert akik figyelembe vették a mozgalomban letöltött időt, s a felelősséget, amivel a tömegek, nem, ez nem jó kérdés.

- Gyermek van-e ?

- Az van. Gyermek, az van. De ne kérdezze, hol él most a gyermekem, mert az is politikai kérdés. Ma már nem bűn a disszidálás, de a lelkünk mélyén mégiscsak bűn. Ezt ne kérdezze.

- Szokott-e horgászni ? Vagy vadászni régebb, a nyugdíj előtt ?

-Ó, azok a gyönyörű vadászatok ! Laposnya ! Ez aztán csakugyan politikai kérdés. Ezt ne is folytassuk. Kérdezzen valami mást... Miért hallgatott úgy el ? És most hová megy ? Jön-e még ide hozzánk, hiszen magát kooptáltuk. Jön-e még közénk, hogy nézzük a galambokat ?

-Egy föltétellel jövök el még. Ha nem politizálnak !


2 megjegyzés:

világosító írta...

Szóval, amit megjegyeznék, az is politikai kérdés. Hát igy állunk, Fricikém?

Hát akkor politizáljunk!

Elekes Ferenc írta...

Azt hiszem, minden fontos dolog, mint például : szerelem, háború-béke, politika és hasonló egyéb apróság is csak olyan, mint a pattanás. Magától elmúlik. Ha nem, akkor próbából vékonyan bekenjük közömbösségel. Ha attól sem múlik el, akkor gyógyíthatatlan, mert hülyeség. Azzal pedig nincs mit csinálni.