Rendszerváltás. Pusztai Péter fotója.

Tegyük fel

Tegyük fel, hogy az ön felesége egy nagy kurva. Így kezdte mondanivalóját Lukács Ede, a híres utazó, amikor beléptünk Tudor Vornicu főszerkesztő  irodájába, mely ott volt a Román Televízió épületének valamelyik felső emeletén. A hetvenes években. Vornicu azt mondta Lukács Edének, jaj, ne, ne ezt tegyük fel, hanem inkább azt, hogy az ön felesége az, aminek az enyémet nevezte.

Annak semmi értelme nem lenne, mondta Lukács Ede. Mert az ember teljességgel csak azt érzi át, ami reá vonatkozik, nem másra. Akkor tegyük fel, hogy az ön fia egy nagy utazó, akárcsak ez a fiatalember, akivel jöttem, s reám mutatott. Most épp nagy út előtt állunk és szüksége lenne egy filmező gépre, amivel utazásainkat megörökíthetné. Tudna-e neki egy ilyen filmezőt kölcsön adni az államtól, mert nekünk arra pénzünk nincs.

Nagyon szívesen, mondta Vornicu.

Amikor a filmezővel fölszerelve kiléptünk az épületből, mondom Lukács Edének, miért kellett ezt a Vornicut ilyen kellemetlen helyzetbe hozni a feleségével példálózva? Egyszerűbb lett volna, ha kérsz tőle egy filmező gépet, látod, milyen kedves, készséges ember, még jó utat is kivánt nekünk.

Azért, mert akkor nem adott volna. Mondván, hogy az államé és nagyon drága, sajnos így és sajnos úgy, válaszolta Lukács Ede.

Semmit nem tanultam Lukács Edétől.

Írtam egy könyvet és elküldtem a legközelebbi kiadó igazgatójának, hogy ha lehet, nyomtassa ki. Hát nem nyomtatta ki. Azt üzente, nekem van pénzem, nyomtassam ki én. Az államnak különben sincs pénze ilyesmire. Éppen csak azt nem üzente, hogy ha már megírtam azt a könyvet, s ki találom nyomtatni a saját pénzemen, olvassam is el, amit írtam, mert az olvasó másféle könyvekhez van szokva. Az olvasó olyan könyveket szeret olvasni, mint amilyenek ott porosodanak a kirakatokban. Színüket kivette a nap. Mert ezeket a könyveket állami támogatással nyomtatták ki. És a színüket is állami támogatással vette ki a nap.

Semmit nem tanultam Lukács Edétől. Amikor elküldtem könyvemet a kiadó igazgatójának, néhány sort kellett volna mellékelnem: tegyük fel, hogy ezt a könyvet az ön fia, vagy leánya írta.