Moly és rozsda
Unalmas őszi eső cseperészett odakint, hamar sötétedett, elcsöndesült a nagy ház. Úgy tűnt, mintha már mindent megbeszéltünk volna. Az ablakon kinézni sem volt érdemes. Mert mit láthattunk volna odakint ? A kopár hegyoldalt, s a hosszú kerítést. Ezt is megbeszéltük. Úgy látszik, nem eléggé. Mert villanyoltás után valaki közülünk rendszerint mégis megemlítette a hosszú kerítést. Vagy így, vagy úgy.
-Rég nem járt a hegyoldalban az a félős osztrák...
-Gyáva egy alak...
-Azért legalább egyszer elsétálhatott volna az ablakunkig, tudta, hol lakunk...
-Egy sört megérdemeltünk volna...
-Vagy akármit !
-Nem volt benne az egyezségben...
-Igen, de egy sör mégis magától értetődne...
-Te, ezek smucig népek, ez a szó is tőlük való...
-Ugye, hogy az oszlopok helyét azért kijelölte, hiába beszélt arról, hogy a fekete munka tiltva van...
-Nem megmondta Miroszláv, hogy az osztrák is ember ?
-Sportból csináltuk, ez is le volt szögezve...
-Nálunkfelé nem ilyenek a népek...
-Nehogy azt mondd, hogy nálunkfelé különbek a népek...
-Nem azt mondtam, hogy különbek, hanem azt, hogy nem ilyenek...
-Jól kidolgoztuk magunkat...
-Ki. Pedig vasárnap volt .
-Hogy ez a Miroszláv is miket ki nem talál...
-Egész áldott nap döngöltük azt a sok oszlopot...
-És ástuk a gödröket, hogy legyen az az oldal bekerítve...
-Nem csinálta volna meg ő tavaszig sem egyedül....
Miroszláv egyszer azt kérdezte a sötétben morfondirozó társaságtól :
-Ti milyen vallásúak vagytok ?
-Hát katolikusok, mondták kórusban.
-Akkor tudnotok kellene, mi van a Máté evangéliumában. Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed. Ez van benne. A tanulságot levonhatjátok...
-Ez mind igaz, Miroszláv, -mondta az egyik,- de mi nem alamizsnát osztogattunk. Mi megdolgoztunk azért, hogy annak az embernek kerítése legyen. Mit gondolsz, kinek van több vagyona, neki-e, vagy nekünk ? Mert nekünk semmink sincs. Láttad a raktárban azt a rengeteg ruhát. Azt mind ők dobták le magukról, mert annyi van nekik, hogy nincs már ahová tegyék. És hiába emlegeted Máté evangéliumát, nézd meg a Prédikátor könyvét is. Abban az van, hogy ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti. Ezek pedig annyi kincset összegyűjtöttek már, azt sem tudják, mennyi mindenük van...
Megszólalt Adolf is :
-Hol szerepel az a mondás, hogy gyöngyeiteket ne vessétek a disznók elé, hogy meg ne tapossák és fordulván meg ne szaggassanak titeket ? Hol is szerepel ? Láttad a raktárban a gyöngyeiket ?
-Láttam, - mondta Miroszláv, - ismerem azt a raktárt. De vigyázz, mit beszélsz, mert ebből az jő ki, hogy ti vagytok a disznók, akik megtapossák mások gyöngyeit. És van ebben igazság, mert ahogy hallom, ti azt az osztrákot is megszaggatnátok. Egy söritalért, vagy bármiért. És azt szeretnétek, hogy titeket valahol befogadjanak. Nem jó ebben az életben hitványnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése