Legyen világosság
A benzinkúttal majdnem szemben állt egy régi, rozoga ház. Kicsiny udvara volt a rozoga háznak, az utcáról jól be lehetett látni. Valahányszor erre jártunk, kijött a kapuba egy ember, a ház tulajdonosa, föl-fölnézett a hiányzó kupáscserépre, s reánk is vetett néhány pillantást.
Egy napon Miroszláv megszólította a fölfelé nézegető embert :
-Ha megengedi, mi teszünk oda ép kupáscserepet, jönnek a hitvány őszi esők...
Létrát hozott az ember, Miroszláv pedig sajátkezűleg cserélte ki a kupáscserepet.
-Sok baj van ezekkel a házakkal, - mondta az ember. Az enyémmel főleg az a baj, hogy nem jó helyre építették. Nappal be lehet látni az udvarra, éjjel sötét van, kimenni sem merek. Gyanús egyének is járnak errefelé. Még leütik az embert...
-Jó lenne ide egy villanypózna, a kapu elé, hogy legyen világosság - mondta Miroszláv.
-Oda pénz kell, - mondta az ember.
-Oda nem kell pénz. Út van a kapu előtt, s az út közterület, a hatóság dolga a közvilágítás. -mondta Miroszláv.
-Akkor is pénz kell, - mondta az ember.
Átmentünk a benzinkúthoz. Mint régi barátját, úgy üdvözölte Miroszláv a benzinkutast. Mi ezen nem csodálkoztunk, mert ugye, akinek három autója van a körzetben, azokat ismeri a benzinkutas. Miroszlávot pedig mindenfelé ismerik, ahol egyszer megfordult.
-Kellene oda egy villanyoszlop, sötét van a kicsi ház előtt, fél az ott lakó ember. Gyanús egyének is járnak errefelé. - mondta Miroszláv és a régi ház felé mutatott.
-Kicsi vagyok én ahhoz, - mondta a benzinkutas.
-Nem vagy kicsi, gyere, hívjuk fel a hatóságot,- mondta Miroszláv.
Másnap jött egy hatósági közeg. Hanyag öltözetű, pökhendi ember, hóna alatt iratokkal tömött táskát hordott.
-Szóval maga kér ide egy villanypóznát ?- kérdezte a hatósági közeg.
-Szeretném, ha világosabb lenne a házam előtt, félek a sötétben és ki is rabolhatnak, gyanús egyének járnak errefelé, -mondta az ember.
-Minek kell ide nagyobb világosság ? Éjjel alszik az ember. És ha nagy a világosság, a tolvaj is könnyebben megtalál minden ellopni valót. Még az autó kerekeit is könnyebb fényességben leszerelni, mint sötétségben. A közelben menekültek tanyáznak, az is kitelik tőlük, hogy egy napon az autóját viszik el, nem a kerekét. Nem jó a nagy világosság és sok pénzbe is kerül az államnak, - mondta a hatósági közeg.
Azt vártuk, hogy Miroszláv megsértődik, s jól leteremti a hatósági közeget, amiért tolvajlással gyanúsította meg a menekülteket. De Miroszláv nem sértődött meg. Oda állt a ház tulajdonosa elé és a hatósági közegre mutatva ezt mondta :
-Tessék jól megnézni ezt a hatósági közeget : jól látszik rajta, művelt és jóságos ember. Ausztria, ez a művelt, rendezett ország meg sem tűrné, hogy ügyeit a sötétség pártján álló, oktalanok intézzék. Nem üres kézzel jött ide, táskája tömve van hivatalos iratokkal. Azokat nem véletlenül hozta magával, hanem azért, hogy intézkedjen a villanypózna fölállításának dolgában. Meg vagyok győződve, ez az ember jól ismeri a görög bölcsekkel megesett történeteket is. Például azt a gyönyörű esetet, mely szerint amikor a makedón hódító, Nagy Sándor bevonult Görögországba, hírét vette a különc bölcsnek, és meglátogatta Diogenészt, aki épp egy hordó előtt sütkérezett. "Nagy Sándor vagyok, a Világ ura" - szólt a makedón hadvezér. "Én meg Diogenész, a kutya" - válaszolta a bölcs. „Kérj tőlem bármit, teljesítem” - mondta a hódító. „Ne takard el előlem a Napot!” - felelte erre Diogenész.
-Te nem a menekültek közül való vagy ? – kérdezte Miroszlávtól a hatósági ember.
-De. A menekültek közül való vagyok, - felelte Miroszláv.
-Ha megmondod, mit válaszolt Nagy Sándor a görög bölcs szemtelen megjegyzésére, akkor lesz itt villanyoszlop és lesz világosság, - mondta a hatósági közeg.
“Ha nem ő lenne Nagy Sándor, akkor leginkább Diogenész szeretne lenni.” -Ezt válaszolta Nagy Sándor, -felelte Miroszláv.
Másnap nagy fényességet láttunk a régi ház kapuja előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése