A kitüntetés
Valamikor kastélynak épülhetett az a ház, amelybe ideiglenesen bekovártélyoztak. Lovagterem is volt benne, amelyet most átalakítottak ebédlőnek. Egyszerűen. Hosszú asztalokkal, puritán székekkel. Az épületbe széles, terméskőből kiképzett lépcsőn lehetett fölmenni. Ezen a lépcsőn gyülekeztek a menekültek étkezések előtt.
Álltunk éppen, a lépcső korlátjának támaszkodva, amikor a tetőn sétáló galambok lepöttyintették Miroszláv nemrég, a raktárban szerzett, szép kabátját. A mellén és a vállán fehérlett rajta egy-egy piciny folt. Miroszláv nem vette észre, oly hevesen magyarázott valamit valakinek.
-Voltál-te már kitüntetve, Miroszláv ? Mert most ki vagy tüntetve, Miroszláv, - mondtam, s pettyekre mutattam. – Kár ezért a szép kabátért...
-Duplán vagyok kitüntetve, -felelte Miroszláv. –Ami a vállamon van, az hadi rendjel. Az mutatja a rangomat. A mellemen lévőt pedig a civil érdemeimért kaptam.
Ebédeltünk. Mielőtt sziesztázni lefeküdtünk volna, Miroszláv egy szék karjára tette a kabátját, s úgy helyezte el, hogy rásüssön a nap, száradjanak rajta a frissen kapott kitüntetései.
-Csakugyan, voltál te már kitüntetve, Miroszláv ? Sokfelé megfordultál a világban és sok jót is cselekedtél, Miroszláv...
-Kitüntetve ?- kérdezte Miroszláv. –Nem is lett volna szép, hogy önmagamat tüntessem ki. Mert például Prágában én osztogattam a kitüntetéseket. Jobban mondva, tőlem is függött, milyenek lesznek a kitüntetések. Tőlem is függött...
Az pedig úgy történt, hogy volt nékem szép szeretőm Prágában, úgy hívták, Olga. Ez az Olga ott dolgozott az országos könyvelosztó irodában, a központban. Egyszer azt mondja nekem Olga, nagy bajban vagyok, Miroszláv. Kérdem, miféle nagy bajban vagy Olga ?
-Az a nagy baj, hogy Lenin nem kell senkinek, könyveit nem lehet eladni. Teljes sorozatok hevernek a raktárban, díszkötésben. Empiriokriticizmus, minden. Itt járt egy fontos, politikai ember, aki azt mondta, két út áll előttem, egyéb semmi : vagy eladom Lenin összes műveit, s akkor engem kitüntetnek, vagy nem adom el és akkor kirúgnak a könyvelosztó központból. Mit tennél az én helyemben, Miroszláv,- kérdezte vállamra borulva az én Olgám. Mondom, én eladnám Lenin összes műveit, Olga. A kitüntetés valamivel jobb, mint az elbocsájtás. Milyen jól nézne ki a te világos, selyem blúzodon egy kitüntetés ! Mégpedig kékes alapszínnel...
Bejártam a prágai halász-vadász üzleteket, néztem a jelvényeket. Egy régiség boltban kitüntetéseket, réz és ezüst plecsniket találtam, még a monarchia idejéből, s amelyik tetszett, meg is vettem. A három legszebbet kiválasztottam és elvittem egy idős ékszerészhez. Mutattam, mind a háromban vannak szép részletek. Az egyiken olajág, a másikon régi könyvek lapjai, a harmadikon bagoly, s egy zöld posztón fekvő csóré asszony. Ezeket szíveskedjék összepászítani, hogy legyen belőlük egy kitüntetés. Felülre vésse ezt a fölírást : „Mindent a könyvért”. És vigyázzon, az egésznek legyen kékes alapszíne. Ehhez ragaszkodom legjobban !
Jól sikerült a jelvény. És volt neki kékes alapszíne. Az öreg ékszerész megdicsért az ötletemért, hogy a háromból csináljunk egyet, mert mind a háromban voltak szép részletek és nem kellett tervezéssel töltenie az idejét.
Ezzel az új jelvénnyel végigjártam a könyvesboltokat. Nem csak Prágában, hanem vidéki városokban is. Mindenütt a főnököt kerestem és fölmutattam a legújabb kitüntetést.
-Ez még csak mintapéldány. Mondhatnám úgy is, titok. Vegye úgy, nem is látta. Nemsokára egy szigorú bizottság fog kiszállni minden könyvesboltba. Ez a bizottság megnézi, hol rendelték meg Lenin összes műveit. Ahol megrendelték, s kirakták a polcokra legelől, ott kitüntetik a könyvesbolt vezetőjét. A többit tetszik tudni...-mondtam kellő titokzatosággal, mert tapasztaltam már, milyen nagy hatalma van annak a két szónak, hogy bizottság és kitüntetés. Tulajdonképpen annak a rendszernek ez a két szó volt az alappillére : bizottság és kitüntetés.
Egy hónap leforgása alatt a könyveloszó központban elfogytak a Lenin-könyvek. Egyre-másra jöttek a megrendelések. Csak vékony, semmi kis brosúrák maradtak.
Én pedig egy napon föltűztem Olga világos blúzára az egyetlen példányban készült kitüntetést. Kékes alapszínben.
Sajnos, egy másik hónap sem telt belé, az én Olgámat Lenin elrabolta tőlem, mert feleségül vette a fontos, politikai ember. Így jártam a kékes alapszínű kitüntetéssel, -mondta gondolataiba merülve Miroszláv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése