Kényes dallam (11)

Megíratlan levelek

Egy késő délután jó paksaméta levélborítékkal, bélyeggel fölszerelve tért haza a három fiatal. Körbe ülték az asztalt és nekifogtak a levélírásnak. Adolf gyöngybetűkkel írta a megszólítást: Drága jó szüleim ! És alá is húzta.

Miroszláv azt monda, ő más dolgába nem szeret beleavatkozni, de nem tanácsos innen levelet írni. Minden olyan levelet fölbontanak valahol, amit a tábor körzetében adtak fel. Ez az ő tapasztalata. Legjobb, ha képeslapot küldenek, s azt Bécsben dobják be egy postaládába. Feladó nélkül. Ameddig nincs végleges letelepedési okmány, addig el kell halasztani a levélírást. Sőt, egészen el kell halasztani. Nemrég történt, megállt egy autó a tábor előtt és gépfegyerrel lőttek az udvaron sétáló menekültek közé. Talán épp azon a részen, ahol a fűre kiterített térképet nézegették.

-De mi senkinek nem vétettünk, - mondta Adolf.

-Lehet, hogy azok sem vétettek senkinek, akikre rálőttek, - felelte Miroszláv.

-Sokféle menekült van a világon. Van, akit hazájában üldöznek, mert olyan a rendszer. Van, aki a szerencséjét szeretné kipróbálni. Vannak bűnözők, akik valahol valami rosszat követtek el és elszöktek a törvény szigora elől. Ez a tábor egy olyan rosta, ahol megnézik, kinek mi oka volt a menekülésre. A bűnözőket például sehol nem fogadják be. Tíz napig zárt osztályon tartanak mindenkit. Ti is csak azután jöhettetek ki. Nem akadtatok fönn a rostán, nem toloncoltak ki az országból. Most már választhattok magatoknak országot. Ameddig itt vagytok, ha szabadon is, de állandó megfigyelés alatt tartanak. Az a lövöldözés állítólag azért történt, mert valaki le akart számolni valakivel. Én például nem szeretném, ha összetévesztenének egy bűnözővel. Tévedésből sem szeretnék meghalni. Nem mondom, hogy kellemetlen következményei lesznek, ha innen levelet írtok haza. De az biztos, hogy nem jó leveleket irogatni. A megíratlan levelek nem bonyolítják az ember életét.

-Pedig én csak azt akartam megírni a szüleimnek, hogy milyen emberek között élek, s hogyan, ne szomorkodjanak miattam- mondta Lóri, akinek az volt az álma, hogy favágó legyen Kanadában. – Megíratlan levelek... Milyenek azok a megíratlan levelek ? –kérdezte Lóri.

-A megíratlan leveleket például szépen el lehet mondani. Majd mondd el nekünk, hogy milyen emberek között élsz, s hogyan, - mondta Miroszláv, aki ezt a megoldást valószínűleg most találta ki.

Villanyoltás után el is kezdte olvasni megíratlan levelét Lóri :

-Tudatom magukkal, hogy mi már munkába állottunk. Még vasárnap is dolgozunk, mégpedig keményen. Igaz, nem a favágási szakmában, mert itt a kerítést cementből való oszlopokra szerelik, de hát az is kerítés. Pénzt még nem kaptunk, de az osztrák tulajdonos meg sem igérte. Legalább éberen tartom a karjaimat, hogy el ne aludjanak Kanadában. Mi hárman ismerjük egymást, erről nincs mit írjak. De van itt még két idősebb ember, akikkel egy szobában unatkozunk. Az egyiket úgy hívják, hogy Miroszláv. Ő szerezte a munkát, olyan ügyes és három autója is van már. Igaz, hogy azok rozogák. A másik, a legidősebb, ő a mester. Nem tudom, milyen szakmában mester, de az örökös töprengéséből és a kopaszságából ezt vettem ki magamnak. Megvagyunk, ne búsuljanak. Aztán még írok Kanadából, innen nem merek, mert van úgy, hogy éppen lőnek.

-Ez az én megíratlan levelem,- mondta Lóri.

 Adolf, és barátja, Jenő vihogva hallgatták a Lóri fogalmazását, Miroszláv azt mondta :

-Szép levelet írtál, Lóri. Van- e még valakinek megíratlan levele ?

-Lenne,- mondta Adolf .

-Drága jó szüleim ! Jól volnék. De szinte név nélkül maradtam, mert az Adolfot itt nem szeretik. Kár is volt, hogy magammal hoztam. Anyám, magáról jó hírek terjengenek a fővárosban, vagyis Bécsben. Azt mondták, írjam meg magának, hogy maga derék asszony. Hát most megírtam magának. Hogy tudja. Aztán valahogy csak lesz. Csók, Adolf.

-Ez az én megíratlan levelem,-mondta Adolf.

-Szép levelet írtál, Adolf. Van-e még megíratlan levél, -kérdezte Miroszláv.

-Van, -mondta Jenő :

-Drága szüleim, ide jól bevágott az ősz. Állandóan esik. Annyi finom gúnyát tudnék maguknak hazavinni, hogy még a csűrben sem férne el. Legalább nem fázunk meg, ha jő a tél. Mert jő. Az idevalósi népek csak egyszer vesznek föl magukra egy ruhát, másnap már dobják is el.  Hátra se néznek, hogy hová esik. Jó világ van. Éppen olyan, mint ahogy Amerikából írta a szomszéd, aki megtollasodott. Maguk is meg tudnának itt tollasodni, mert még pihepaplanból is hegyek vannak a raktárban. Ha legközelebb megyek haza, viszek apámnak birgerli csizmát, zöld kalapot, zerge tollakkal a tetején. Fájinul néz ki. Ne törjék rajtam a fejüket, jó emberekkel vagyunk körülvéve, már nincs kerítés, azt átléptük. A következő levelem Amerikából megy haza. Csak egyszer érjek én is oda. Öleli magukat fiuk, Jenő, a messzi távolból.

-Ez lenne az én levelem,- mondta Jenő.

-Jó ez a levél, - mondta Miroszláv.