Teréz
Egyszer Bözödre helyeztek tanárnak. Büntetésből. Rostás tanfelügyelő úr azt mondta, tanítsak amit akarok. Egy év eltelik valahogy. És én tanítottam a bözödi iskolában történelmet, számtant, magasugrást, nagyszünetet és rajzot. Egyszer azt mondta nekem egy idősebb tanár, ha valamiben nem tudnék eligazodni, kérdezzem meg Teréz tanítónénit. Mert ő mindent tud. Ha akarom, el is vehetem feleségül. Ezt a Terézt. Ez a Teréz a férjhezmenetelen kívül csakugyan mindenhez értett. Még kompótot is tett el télire. Hogy legyen. Én ezt egy Dániel nevezetű aktivistától tudtam meg, akit azért küldtek Bözödre, hogy mindent tudjon meg mindenkiről. Egyszer megkérdeztem ettől a Dániel nevezetű aktivistától, miért nem járnak rendesen az autóbuszok Bözödre. Azt válaszolta, majd ő intézkedik. De ez a Dániel nem intézkedett. Csak azt hangoztatta, hogy ez a Teréz kompótot is tett el télire. Mint valami idegen tollazatú madár, felröppent a hír a faluban, hogy ez a Dániel elveszi feleségül ezt a Terézt. De ez az idegen tollazatú madár hirtelen elröpült és ez a Dániel nem vette feleségül ezt a Terézt. Egy napon ezzel a Bözödi Gyurkával beszélgettünk a falu kellős közepén. És jött egy nagy, rozsdás autóbusz, s ahogyan jött el is ment. És futott felénk ez a Teréz, mondván, hogy miért engedtük elmenni ezt az autóbuszt, mert néki azzal kellett volna elutaznia valahová, most már mehet gyalogosan. És akkor ez a Bözödi Gyurka azt mondta ennek a Teréznek, szívből sajnálom, hogy buszatlanul maradt, kedves Teréz...
1 megjegyzés:
Koszonom.
Egy bozodi
Megjegyzés küldése