Fotó : Wikimedia Commons
A bözödi automobil
Azért nagy országjáró lett belőlem. Hirtelen. Küldtek mindenfelé. Hol egy gyergyói paraszt arcképét kellett megrajzolnom, odaillő, szép szavakkal, hol pedig a török Juszufét, Ada Kaleh szigetén. Egyszer, Csíkban járván, azt vettem észre, hogy az ottani utakon rengeteg Trabant futkározik. Kérdem ott valakitől, honnan ez a sok Trabant, hogyan lehet azokhoz hozzájutni. Azt mondja, ennél egyszerűbb dolog nincs is. Ha valaki ismeri Fazekas Jánost. Mert ő aztán kiutal minden székely embernek egy Trabantot, rövid fejvakarás után. De hát ahhoz a Fazekas Jánoshoz el is kell jutni valahogyan. Mert ő Bukarestben lakozik, egy nagy és fényes állami palotában, mely nem más, mint a minisztertanács. És oda nem könnyű bemenni akárkinek, mert portás őrködik a bejáratnál. Azokban a napokban egyében sem járt az eszem, csak Fazekas Jánoson. Akiről azt is megtudtam, hogy ő a kormány alelnöke, s éppen a kereskedelmi tárca van a kezében. És a Trabantok elosztásának is ő a leghatalmasabb embere. Olyan ragyogó ötletem támadt, mint Újfaluban, a szombatosoknál, azon a szombati napon, amikor Erdőszentgyörgyről hazafelé menet betértem egy házhoz, beszélgetni. Mert ott kifejtettem, hogy az ő, híres, szombatos emberük, Péchy Simon, ha nagy kerülővel is, de összefüggésbe hozható az én falummal. Azt hoztam fel, hogy Székely Mózes fejedelem fiának az édes anyja Péchi Simon első feleségének, Kornis Juditnak édes testvére volt. És hogy a Székely Mózes udvarházának maradványait összerakták, s abban Kiss Zsiga tanár fia lakik. Székelykeresztúron mindenki tudta, hogy Fazekas Jánosból éppen ez a falumbéli Kiss Zsiga csinált nagy embert, még negyvenhatban. Mert Kiss Zsiga igazgató volt Keresztúron, neki azt a feladatot adták az új rendszer vezetői, hogy tanítványai közül keresse ki a legegészségesebb származású tanulót, hogy belőle ifjúsági vezetőt neveljenek. Mármost ott volt az egyik osztályban egy ügyes, feketehajú gyermek, akinek olyan jó származása volt, amilyen a vidéken senkinek. Az apja bányász volt Lupényban, ő pedig a Bözöd felé vezető út mellett lévő faluban, Andrásfalván nevelkedett. Kiss Zsiga őt javasolta ifjúsági vezetőnek, s Fazekas János meg is felelt ennek a beosztásának. Később felvitték Bukaretbe. Ő volt a párt központi bizottságának titkára néhány esztendeig. Aztán a kezébe adták a Trabant elosztását a minisztériumban. Gondolatban végigmentem a Fazekas János életútjának grádicsain és ott pihentem meg a falumbéli Kiss Zsigánál, s Andrásfalván. Én pedig az ő falujának szomszédságában tanítottam a nagyszünetet és a magasugrást, tehát volt erkölcsi alapom ahhoz, hogy Trabantot igényeljek. Ráadásul még újságíró is lettem, tehát országjáró riporter. Azért nem mentem én a minisztériumba autót kunyerálni. Mert egy napon, Székelykeresztúron voltam éppen, s látom, hogy egy nagy, fekete autó kanyarodik be abba az utcába, amerre Andrásfalva is van. A népek még integettek is a fekete autónak, s hallottam, hogy mondják, megy haza János bácsi. Egy óra múlva már ott is voltam Andrásfalván. Néztem mindenfelé, hol látom meg a nagy, fekete autót. Meg is találtam könnyedén, s indultam be a kicsi udvarra. A sofőr megkérdezte, kit keresek. Mondom, János bátyámat keresem, látom, itthon van. Beengedett. Fazekas Jánost ott találtam az istálló mellett, a kerítésre támaszkodva. Nézegette a malacokat. Szépen köszöntem, mondtam, ki vagyok, s megdicsértem a szép, szőke malacokat. Ő egy csököttebb ártánra mutatott, hogy baj van véle, nem nagyon akar enni. Mondom, hagyja el, János bátyám, majd megjön neki az étvágya, s csak lesz belőle valami. És azonnal odatettem a magam baját is ahhoz a csökött ártánhoz. Mondtam, az én étvágyam is megjönne, s talán belőlem is lenne valami, ha adna nekem egy Trabantot. Amivel járjak. Mert nekem nagyon megsokasodtak a járnivalóim. Erre azt mondta Fazekas János, jól van, fiam, de ha már irogatsz, hát legyen belőled egy kicsi író is legalább. És menjek el Bukarestbe, keressem Blénesi Ernőt, s mondjam meg neki, mi a bajom, s hogy az már itt, a malacok társaságában meg volt véle beszélve, Andrásfalván. Azt hiszem, ezt a könnyed döntését a malacok dicséretéért hozta. Szép, fehér Trabantot utaltak ki nékem, aminek az árát Berta nénémtől kaptam kölcsönbe, hogy egyszer majd megadom. Az én legelső utam ezzel a szép, fehér Trabanttal egyenesen Bözödre vezetett, s onnan haza a falumba. Nem adtam volna semmiért. Egy bözödi ember, aki mellett megálltam, meg is simogatta. Szerinte ez egy igazi automobil. Otthon, a szüleimnek már úgy is mutattam be a Trabantomat, hogy az egy automobil.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése