Vadgesztenye

                                                       Fotó : Hegedűs Zsolt

Vadgeszfé

Önöknek halovány fogalmuk sincs, mi az a Vadgeszfé. Önöket ezért most nem ítélem el, mert nem tudhatják, mi az a Vadgeszfé. Majd akkor fogom önöket elítélni, miután megmagyarázom, mi az a Vadgeszfé és még akkor sem értékelik eléggé a Vadgeszfé jelentőségét. Az a helyzet, hogy ez a Vadgeszfé nem más, mint a Vadgesztenye Fényesítők Egyesülete. Ezt az egyesületet én alapítottam. Én is neveztem el Vadgeszfének. Hogy könnyedén lehessen kiejteni. Nevezhettem volna Provadgeszfének is, de ebből a Pro-ból sok van. Túlságosan sok. Jó nekem így is : Vadgeszfé. Mármost az a helyzet, hogy ha már megalapítottam a Vadgeszfét, úgy illik, alapítsak egy díjat is, amit időnkint átvehetnek a legtevékenyebb vadgesztenye fényesítők. Úgy illik. Föltételezem, önök megfigyelték, milyen fényesek a vadgesztenyék ! Én viszont azt figyeltem meg, hogy akármilyen fényesek is legyenek a vadgesztenyék, mindig lehet rajtuk valamicskét még fényesíteni. És ha lehet, akkor miért ne fényesítsünk még  valamicskét a vadgesztenyéken ? Sajnos, a mi megyénkben nincsenek vadgesztenyék. De ez nem számít. Az számít, hogy legyenek Vadgeszfé-díjak. Amiket időnkint ki lehet osztani. Mondanom sem kell, hogy az idei Vadgeszfé- díjat elsőnént nekem osztották ki. Aki nekem a díjat ünnepélyesen átadta, laudációjában megmondta tisztán, én vagyok a legérdemesebb arra a díjra. Mert a Vadgeszfét én alapítottam. Nem más. Azért adtak másoknak is Vadgeszfé-díjat, mert ha nem adtak volna, honnan lehetne tudni, ki az első a vadgsztenye fényesítésében ? Még sakkozni is kínos, ha önmagunkkal sakkozunk, vadgesztenyét fényesíteni, elhúzódva egy rejtett sarokba, nevetséges is lenne. Szóval, mások is kaptak Vadgeszfé-díjat. De ahogy ők fényesítik a vadgesztenyét, az meg sem közelíti az én tudásomat. Mert én, bár nem arra születtem, hogy vadgesztenyét fényesítsek. Nagy és kitartó szorgalommal sajátítottam el ezt a nemes tudományt. Fokról fokra. Még doktoráltam is a vadgesztenye fényesítéséből. És diótörésből is doktoráltam. Mellékesen jegyzem meg, hogy diótörést négy egyetemen tanítok. Fölváltva. Hol itt, hol ott. És számtalan dolgozatom jelent meg a som természetéről, valamint a galagonyáról. Még külföldön is jelentek meg tanulmányaim. Például a spenót zöld színéről, a bürök és bodza illatáról. Persze, tudom, vannak ádáz gazfickók, izgága, akadékoskodó, mindenben hibát keresők, akiknek valósággal szúrja a szemét a vadgesztenye fénye. Ezek a kákán is csomót keresnek. Az ilyenek képtelenek például kákából doktorálni. Az ilyenek nemhogy Vadgeszfét, de semmiféle díjat nem tudnak alapítani. Csak járkálnak közöttünk, le, s fel, egy fúvintás díjat nem tudnának fölmutatni. Még maga Alfred sem tudott. Ez a Nobel. Csak alapítani tudott, de díjat fölmutatni nem. Ez valahogyan elkerülte az ő figyelmét. Az én figyelmemet semmi díj és kitüntetés nem kerüli el. Mert az én utamat  a vadgesztenyék fényé világítja meg.