Fotó : Dombi Ágnes, Káfé-Képtár
Homályos ablak
Azért én nem tudtam teljesen belenyugodni abba, hogy csak a magasugrást és a nagyszünetet tanítsam a bözödi iskolában. Mindegyre eszembe jutottak Jakab úr szavai. Hogy kereshetnék magamnak valami fölemelőbb, nemesebb tantárgyat, ha már itt vagyok, Bözödön. Egy napon gyalogszerrel elindultam Erdőszentgyörgyre. Gondoltam, veszek ott egy krémest és mellette elgondolkodom a bözödi sorsom felől. Magányosan. Mert ott engem nem ismer senki. Gyalogosan azért mentem, mert buszok ritkán jártak, s különben is sokféle gondolat megfordul az ember fejében, míg egyedül bandukol az utakon. Bözödújfaluba érve egy odavalósi emberrel találkoztam, aki éppen beszédes kedvében volt. És mondja ez az ember, hogy ő is Erdőszentgyörgyre igyekszik. Nagy dolgok történnek ott mostanában, mondja ez az ember. Kérdem, mik azok a nagy dolgok, mert én nem hallottam semmit. Hát maga nem hallotta, hogy ott van Jézus Erdőszentgyörgyön ? És hogy szent beszédeket mond a népeknek ? Mondom, hát nem megfeszítették Jézust ? Azt mondja ez az ember, nem éppen maga, Jézus mond szent beszédeket, hanem az ő apja, vagyis József. Az asztalos. Mert ez az asztalos most az erdőszentgyörgyi elnök képében jelent meg és előadásokat tart a helybéli népeknek. Oda igyekszik ő is, hogy meghallgassa ennek az elnöknek a beszédét. És milyen szent dolgokról beszél a helybéli népeknek ez az elnök, kérdem az utitársamtól. Jöjjön el velem, s akkor megtudja, mondja az ember. Persze, nem mentem el véle, maradtam eredeti elgondolásomnál, vagyis a krémesnél. Kávét is rendeltem magamnak. Mert kávé mellett több időt lehet tölteni egy cukrászdában, mint krémes mellett. És hallom, hogy a szomszéd asztalál éppen ennek a furcsa természetű elnöknek a beszédeiről tárgyalnak pálinkázó szentgyörgyiek. Az egyik azt mondja : ez a mi elnökünk ahelyett, hogy az utak kövezésével foglalkozna, összegyűjti az iskolák tanulóit és arról beszél, tanulhatnak akármit, vegyék tudomásul, a legszebb mesterség az asztalos mesterség. És nem véletlen, hogy magának, Jézusnak is asztalos volt az apja. És az sem véletlen, hogy ő, elnök létére ki meri jelenteni, jobban tiszteli az asztalos mesterséget, mint az elnöki mesterséget. És beszéde közben föl szokott kapni egy széket, s megkérdi a gyermekektől, mi van az ő kezében. A gyermekek azt felelik, az egy szék. Erre ő azt mondja, ami az ő kezében van, az nem egy szék. Hanem egy alkotás. Ha jó asztalos csinál egy széket, akkor az a szék valóságos alkotás. Rossz széket nem érdemes csinálni, mert a rossz szék nem alkotás. Ezt onnan tudja, hogy az ő szakmája az asztalos mesterség. És véletlenül tették őt oda elnöknek, hamarosan vissza fog térni az asztalos mesterséghez. Egy másik pálinkázó azt mondta, jól is tenné, ha visszatérne, mert elnöknek az ilyen ember nem való. A legokosabb kinézésű pálinkázó azt mondta, ez a világ ma már nem az asztalos mesterség körül forog. Szerinte a világot a tudományus kutatások vezérelik. Mert tudományos kutatások nélkül nem lenne se autóbusz, se traktor, se jóízű barackpálinka. Még utak sem lennének, csak ilyen rossz utak, mint például amilyenek ezen a tájon vannak. És az emberiségnek el kellene érnie, hogy akkor csináljon magának esőt, vagy havat, amikot akar. Szerinte mindent a tudományos kutatásokra kellene bízni, nem a téves hitekre, mert a téves hitek miatt jár rossz utakon a nép. Tulajdonképpen nem szabadna asztalosok kezébe adni az elnökségeket, a minisztériumokat, az iskolákat. Mindent a tudományos kutatások kezébe kellene adni, mondta ez az okosabb kinézésű pálinkázó. A jó, erős kávé fölvihette a vérnyomásomat, mert én onnan sietve, s idegesen indultam haza, vagyis Bözödre. És már az úton megfogalmaztam magamban, mit fogok tanítani a bözödi gyermekeknek a magasugrás és a nagyszünet helyett. Először is eloszlatom a téves hiteket és a helyi ibolyáktól az északi sarkig is eljutok a tudományos kutatások ismertetésében. És arra buzdítom a bözödi gyermekeket, hogy ők is térjenek reá a tudományos gondolkodásra. Másnap már így kezdtem az új leckét :
A tudományos kutatások szerint világviszonylatban sokasodnak a tudományos kutatások. De ma már oly magasra hágott a világméretű tudományos kutatás, hogy nem csak azt kutatják, mennyit gyarapodnak évente a tudományos kutatások. Kutatják azt is, miért gyarapodnak a tudományos kutatások. Megállapították, azért gyarapodnak a tudományos kutatások, mert egyre több a kutatnivaló a világban. Sokáig azt hitte az emberiség, hogy a világ kész van, sokat nincs mit kutatni rajta. De ez tévhite volt az emberiségnek, vagyis nem jól hitte, amit hitt. A tudományos kutatások ugyanis a tévhitekre is kiterjedtek. Persze, először le kellett rakni a kutatások alapját. Ezért leszögezték a kutatók, akár hitet, akár tévhitet kutatnak, a hit kutatásáról van szó. Amikor a tudósok megállapították, hogy a föld lapos, az emberiség nagy része elhitte ezt a tévhitet. Mert azon a lapos földön a tévhit ellenére háborítatlanul nyiltak az ibolyák, szépen csobogtak a vízesések, friss havak hulltak tél idején és nyáron sütött a nap. Amikor a tudósok azt mondták, hogy a Nap kering a Föld körül, ezt a tévhitet is elhitték a népek. Mert látták, hajnalban feljön, este pedig lemegy a Nap. És jól érezte magát az emberiség nagy része. Mert tévhite ellenére ugyancsak háborítatlanul nyíltak az ibolyák, szépen csobogtak a vízesések, friss havak hulltak tél idején és nyáron sütött a nap. Amikor kiderült, hogy kerek a föld, a népek csodálkoztak, hogy nem esnek le a kerek földről. De pánikba nem estek. Mert az ibolyák, a vízesések, a friss havak is mind olyanok voltak, mint azelőtt. Amikor fölfedezték, hogy a föld nem csak kerek, de forog is a nap körül, ezt is tudomásul vették a népek. Mert az ibolyák, a vízesések, a friss havak, satöbbi. De egyszer az emberiség maga is tapasztalta, hogy valami baj van az ibolyákkal, a vízesésekkel, a havakkal, s a napsütéssel. És szólt az emberiség a tudományos kutatóknak, hogy valami baj van. A tudományos kutatók most arra gyanakszanak, hogy minden baj attól van, mert az északi sarkról a jég le akar csúszni onnan, ahol van. És most a tudományos kutatásokat nem csak laboratóriumokban végzik, hanem olyan módszerekkel is, amelyekre soha nem volt példa. A tudományos kutatók ma letérdepelnek az északi sarkon, valami párnafélét tesznek a térdük alá a reuma ellen, s egy apróra beosztott mérőszalaggal a kezükben, abban a kényelmetlen helyzetben figyelik a jég repedéseit. Hogy meddig reped még. És minden nap följegyzik a jég repedéseinek alakulását. Hogy az adatokat följegyezzék a tudományos kutatásaik fehér lapjaira. Végezetül arra akartam fölvívni tanulóim figyelmét, hogy a magasugrás helyett ideje lenne nekik is tudományos megfigyeléseket végezni, s azokat szépen följegyezni a kockás füzetükbe. Mert ők egytől egyig, mind értelmes, okos gyermekek. Akkor vettem észre, hogy ezek az értelmes, okos gyermekek nem figyelnek reám, hanem csak néznek ki a homályos ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése