Sámuel (Bözödi napjaim, 13)

                 Aba Sámuel meggyilkolása, Wikipedia  

Sámuel

Egyhangú, szomorú napjaim is voltak nékem Bözödön. Szitáló, őszi esők képében jelentek meg ezek a szomorúságos napok. Nagyszünetre ki sem mentek a gyermekek. Sár volt az iskola udvarán, magasugrásról szó sem lehetett. Mircse igazgató időnként reám bízta a fizikát, a számtant, s olykor a történelmet is. Éppen jókor bízta reám a történelmet, mert levelet kaptam a kolozsvári egyetemen hagyott majdnem-menyasszonyomtól, Piroskától. Ebben azt kérdezte, ki volt Aba Sámuel. Mert neki sem türelme, sem pedig ideje nincs ezt a Sámuelt tanulmányozni. Átmentem Bözödi Gyurkához, mondtam neki, mi a helyzet az én Piroskámmal. Egy ölnyi régi könyvet nyomott a kezembe, s azt mondta, ezekben megtalálom, amit keresek. 
Nagytestű asszonyság várt a tanári szobában, talpig feketében. Mondta a nevét és még azt, hogy ezután többször látjuk egymást, mert Dánielnek más föladatot adtak a rajonnál. Mondom, kár, mert jó és vidám ember volt ez a Dániel, milyen kár, hogy nem vette feleségül Teréz tanárnőt, aki mindig kompótot tett el télire. Azt mondja ez a testes asszony, majd meglátom, hogy ő is jó és vidám természetű, csak most épp gyászol, azért van talpig feketében. Azzal el is ment, én pedig maradtam egy rakás régi könyvvel. Néhány napig tanulmányoztam a régi könyveket, megkaptam bennük Aba Sámuelt. És nekifogtam a levélírásnak, hogy elküldjem Piroskának, ki volt Aba Sámuel. A levélnek természetesen az volt a címe, hogy Aba Sámuel. Alá is húztam a címet, de a levelet folytatni nem tudtam, elhívtak engem valahová. Majd folytatom, gondoltam és becsúsztattam a megcímzett papírt a fiókomba. 
Néhány nap múlva megjelent a testes asszony és azt kérdezte tőlem, milyen kapcsolatban állok én egy Aba Sámuel nevezetű emberrel. Rokonom-e, vagy csak barátom. És hol él és ahol él, ott mivel foglalkozik. Ebből a kérdésből én azt vettem ki, hogy valaki a levelem kivette a fiókomból, mert azt még senki nem látta rajtam kívül. Mondom a testes asszonynak, hogy én ezzel az Aba Sámuellel nagyon jó barátságban vagyok. Nincs közöttünk rokoni kapcsolat, de olyan nézetei vannak, amelyek nekem is kedvemre való nézetek. És miféle nézetei vannak a maga barátjának, kérdezte a testes asszony. Elővettem egy régi könyvet a fiókomból és kinyitottam azon a helyen, ahol Aba Sámuelről volt szó. És mutattam a testes asszonynak, mit írnak abban a könyvben Aba Sámuelről : „Aba király a békekötés által biztosságban érezvén magát, dölyfös és kegyetlen lett a magyarok iránt. Úgy vélekedett ugyanis, hogy minden közös legyen az urak és a szolgák közt, de az esküvel sem sokat törődött. Megvetvén országa előkelőit, parasztokkal és nemtelenekkel társalkodott.” 
Amikor a testes asszony ezeket a sorokat elolvasta, csodálkozva kérdezte : hát magának tetszenek az olyan emberek, akik dölyfösek és kegyetlenek a magyarok iránt ? Mondtam, ezt a jellemvonását én sem szeretem, de szíveskedjék tovább olvasni. Mert tovább az van, hogy Aba Sámuel úgy vélekedett, legyen minden közös az urak és a szolgák között. Én ezt az álláspontot szeretem. 
Na, most olvassa tovább, mondta a testes asszony. Ugye, tovább azt írja, hogy ez a maga Sámuelje megveti az ország előkelőit. Maga is helyénvalónak tartja, ha valaki megveti az ország előkelőit ? Például azokat, akik ma a mi országunkat vezetik ? Föltaláltam magam, mert azt feleltem, a mi országunkat nem előkelők vezetik, hanem elvtársak vezetik. És ez óriási különbség. És szíveskedjék tovább is olvasni. Mert tovább az van, hogy ez a Sámuel parasztokkal és nemtelenekkel társalkodott. Mármost nézzük csak ezt a Dánielt, aki eddig itt volt Bözödön, ő is nagyon szeretett az itteni parasztokkal társalogni. Még azt is tudta minden itteni paraszt emberről, hogy milyen a hite és a vélekedése a világról. Mert ez a Dániel is olyan nézeteket vallott, mint én. Vagyis jó, ha az ember társalog a parasztokkal és nem hordja magasan az orrát egy ilyen kicsiny faluban, mint amilyen ez a Bözöd. 
Miért? Maga úgy látja, hogy én másféle ember vagyok, mint Dániel ? És magasan hordom az orromat Bözödön?- nézett reám kérdő tekintettel a testes asszony. Mondom, én ezt nem úgy látom, mert ahogy elnézem, a ruhája sincs kirakva mindenféle cifrasággal és gyöngyökkel. Erre azt mondja a testes asszony, hogy csak térjünk vissza Sámuelhez, mert vannak ott még tisztázatlan részek. Mit jelent például az, hogy ez a Sámuel nem csak parasztokkal, de nemtelenekkel is  társalkodott ? Kik azok a nemtelenek ? 
Mondom, azok alacsonyrendű, pórias népek, igaz, vannak közöttük hitvány emberek is. De ez a Sámuel azokkal is társalgott, megtehette, mert király volt, s egy király azt csinál, amit akar. Legnagyobb meglepetésemre azt mondja erre a testes asszony, hogy igaz, ő még csak néhány napja van Bözödön, de máris figyelmeztették, az új tanár, vagyis maga, itt azt csinál, amit akar. Egyszer magasugrást tanít, máskor, ha kedve tartja, az iskola vécéjét csapkodja egy kalapáccsal, sőt, egy háznál italosan azt is kijelentette, hogy ő király. Mondott maga effélét egy háznál, italos állapotában ? Mondom, lehet, hogy ilyesmit is mondtam. De ilyesmit csak ezeknek a régi könyveknek a hatása alatt mondhattam, mert amint látja, nagyon el vagyok mélyedve a régi könyvek olvasásában. És ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy igen erős pálinkát adtak, s én az erős pálinkát soha ki nem állhattam.