Megvárnám, hogyan alakul a helyzet

 

Sokszor fölsóhajtok, ha egyedül vagyok : Istenem, milyen kár értem ! Miért kellett nékem apámra hallgatnom, aki borozgatván a kerek kőasztal mellett, azt mondta nékem, nyomatékosan, fiam, csak miniszter ne legyen soha belőled ! Mert aki fent van, az leesik onnan. Reá hallgattam egész életemben. Pedig kár értem. Milyen jól el tudnék igazodni, valahol fent is. Nem lettem soha miniszter. Legalábbis nem emlékszem, hogy lettem volna. Nagy kár értem. Minden körülmények között megvárnám, hogyan alakul a helyzet. Nem sokat nyilatkoznék, csak efféléket mondanék : egyfelől ezért, másfelől azért... Vagy : a kérdést két részre kell osztani. És nem osztanám két részre.  A kérdést. Hogy ne értsenek félre. Valahol, valaminek elnöke is lehettem volna. Nagy kár értem. Harcolnék minden pillanatban a békéért, a haladásért, a népek közötti egyetértésért, a jólétért. Fölemelném a szavam az elnyomottak érdekében, de úgy emelném föl, hogy azért az elnyomók se sértődjenek meg. Senkit meg nem sértenék, a világért sem. Ha valami zűr adódna a földön, amiképpen az űrben is szokott adódni, akkor szépen megvárnám, hogyan alakul a helyzet. Mert a helyzetnek az a természete, hogy magától is szokott alakulni. Én ezt az alakulást szépen megvárnám, de akkor sem nyilatkoznék.  Inkább olyan szavakat hintenék el a néptömegek széles rétegeiben, mint például a prioritás. Ha valamit föltétlen meg kellene oldani, akkor is azt mondanám, meg fogjuk oldani, mert van a világon prioritás. Ez olyan, mint a makk ász. Visz mindent. Viszi a bajokat, a hiányosságokat, a népek panaszait, úgy viszi, mint a szél. De ez a szél engem meg se suhintana, hogy le ne essek. A prioritás mindig ott állana az én oldalamon. Nem mondom, ott áll most is a prioritás, az én oldalamon. Mert most, itt lent, ahol vagyok, s mondjuk a szemetet ki kellene vinni, azt mondom, pillanatnyilag más a prioritás. A szemét levivése ráér holnap is. Sőt, legjobb, ha holnap viszi le valaki a szemetet, még az időjárás is annak kedvez. A honapi levivésnek. Nem kell kapkodni, pánikba esni. A kapkodás nem jó semmire. Egyfelől azért, mert és másfelől másmiért. Vagy a szemétlevivés kérdését két részre kell osztani. Szóval kár értem. Kár, mert fentről, ha akarnék sem tudnék leesni. Belefogóznék a prioritásba, vagy valami effélébe. Megtanultam. Megvárnám, hogyan alakul a helyzet. Azt is megtanultam, hogy minden pillanatban történelmi helyzet van. A történelmi helyzetek is pontosan olyanok, mint a nem történelmi helyzetek. Azokat is úgy kell vizsgálni, egyfelől és másfelől. Vagy azokat is két részre kell osztani. Semmit nem osztanék két részre. Nem is szoroznék semmit. Szorozza és ossza a kérdéseket más. Én megvárnám, hogyan alakul a helyzet. Kár értem. Nagy kár. Azért jól érzem magam, amikor nem érzem magam rosszul. Létem nem oszt és nem szoroz.

 

Marosvásárhely, 2009 január 7.