Hírek ragyogása

 

Vannak a világon olyan rettenetesen unalmas vidékek, mint mondjuk, Svájc. Ott szinte semmi sem történik, ami hírnek való lenne. Nálunk, a Balkánon, valósággal ragyognak a hírek. Ötletek vannak a mi híreinkben, gyönyörű fordulatok, meg lehet hökkenni tőlük. Svájcban szürkék a hírek. Ott a házak ragyognak, a kilincsek, a tájak, az emberek orcája ragyog. A svájci hírek roppant unalmasak. Ugyan kit érdekel az, hogy főpróbát tartott a tűzoltóság és minden jól sikerült ? Vagy az, hogy megjelent egy autó legújabb típusa. Az órák sem érdekelnek már senkit. Svájcban annyi az óra, hogy egymást ütik el, nem a pontos időt. A mi híreink színesek és változatosak. Még az időjárásjelentések is tele vannak fantáziával. Bemondják, hogy zuhogó esők jönnek, olyankor mi kaján mosollyal otthon hagyjuk az esernyőt, tudjuk, ebből ma eső nem lesz.  Svájcban, ha ezt bemondják, már vehetjük is fel az esőkabátot. Semmi meglepetés. Svájcban nem is érdemes híreket olvasni. Ott nyugodtan elővehetjük a tíz évvel ezelőtt nyomtatott újságot, ugyanazt találjuk benne. Csak a dátum változik, egyéb majdnem semmi. A mi híreinkből regényeket lehetne írni, vastag könyveket, megszámozva, díszes kötésben. Tessék, itt van például egy ragyogó hír, a Hargita Népe Onlájnból másoltam ki : „Még a múlt héten kaptak bejelentést a csendőrök, hogy a gyergyószentmiklósi Vaskertes iskolába behatolt egy fiatalkorú és bicskával követelt ennivalót – adta hírül a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség közleményben. A fiú eleinte két kiflit és két joghurtot követelt a tanintézményben, majd amikor közölték vele, hogy abból csak a diákok kaphatnak, azt kérte, hogy írják be őt is az iskolába. Szép szóval sikerült őt meggyőzni, hogy ezzel már elkésett, és végül anélkül távozott, hogy bárkit is bántott volna. A csendőrök azóta megfigyelés alatt tartották az intézmény környékét, hogy őrizetbe vegyék, amennyiben ismét megjelenne a helyszínen. Ez kedden meg is történt. Az iskolába magával vitte a születési bizonyítványát, és ismét azt kérte, hogy írják be. A csendőrök az egyik osztályban a kályha mellett melegedve találtak rá. A motozásnál előkerült az a bicska, amellyel a múlt héten a diákokat és tanárokat fenyegette. A fiú ellen tiltott fegyverviselésért és fenyegetés miatt indítottak eljárást.”

Na, ez már hír, mégpedig a javából ! Ehhez hasonló hírrel egyetlen svájci újság sem tudna előállani. Mert ahhoz ilyen gyermek kell, ilyen iskola, ilyen bicska és ilyen csendőrség. Kifli és joghurt, az talán akadna ott is, de abból hír nem lenne, csak kifli és joghurt. Nem állítom, hogy Svájcban nincsenek jó újságírók, de az a helyzet, hogy a híreket maga az élet diktálja, s ha unalmas dolgokat diktál az élet, akkor maguk a hírek is csak unalmasak lehetnek. Valaki egyszer Svájcban elmagyarázta nékem, mi ott a helyzet. Az, hogy Svájc kész van. Megcsinálták, bevált, nincs mit változtatni rajta. A hegyei is mind jó helyen vannak. A kicsiny, fénylő tavak is, akár az erdők, vagy a vonatok. Ami kész van, azt legföntebb csodálja, nézegeti az ember, s közben bele is aludhat. Nálunk egészen más a helyzet. Itt semmi nincs kész. Itt minden nap érhet meglepetés. A jó hírekhez pedig meglepetés kell, olyasmi, amitől az ember így sóhajt föl : nahát ! Én például a fönnebb idézett hír olvasásakor többször is fölsóhajtottam. Szóval először kiflit és joghurtot követelt ez a gyermek. Értem. Éhes volt. József Attila szerint az ember akkor lop, ha éhes. Na, de hát ő soha nem volt éhes, ő állandóan flekkent evett és kaviárt, nem értett az éhezéshez ! Ez a mi gyermekünk még csak nem is lopott.  A bicskát most nyugodtan ki is hagyhatjuk a történetből, mert nem bántott véle senkit. Azt csak azért vette elő, hogy éhségének nyomatékot adjon. Gondolta, másképp nehezebben fogják föl, hogy  ő éhes. Aztán : szép szóval sikerült megértetni véle, hogy elkésett a beiratkozással. Szóval elkésett. Közben a tanárok évtizedeken által azt hangoztatják, hogy nehezen tudják gyermekeinket “ beiskolázni “. Tovább : a rendőrök megfigyelés alatt tartották az intémény környékét, hátha újból megjelenik az éhes gyermek. Na, egy keddi napon meg is jelent, ezúttal vitte magával a születési bizonyítványát is, hogy őt beírják az iskolába. A csendőrök ott találták ezt a veszélyes gyermeket a kályha mellett, épp melegedett. Mert fázott. Még elgondolni is szörnyű gaztett, ha egy gyermek mindenáron be akar iratkozni egy iskolába és ha fázik, odaáll a kályha mellé ! Tiltott fegyverviselés és fenyegetés vádjával eljárást indítottak ellene, mintha egy nagy repülőgépet akart volna eltéríteni ezzel a fázós beiratkozással. Ilyesmit a svájciak el sem tudnának képzelni, még álmukban sem. Meghaladná a képességeiket. Olvastam, hogy Szentgyörgyi Albert, a Nobel-díjas tudósunk egyszer rajtakapott egy liftes leánykát, amint olvas valamit, míg haladt velük a felvonó. Meg is kérdezte tőle, mit olvas, kiderült, egy kémiai könyvet olvas. Azonnal  fölbontotta a leány liftes munkaszerződését, iskolába küldte, mindenféle tandíjat kifizetett érte, később ez a lány lett az ő fő munkatársa a kutatásban. Ez a kis történet épp csak eszembe jutott, nem lehet minden csendőr Nobel-díjas...Maradjunk abban, hogy ha életünk fényessége nem is világít el nagyon meszire, kárpótol bennünket híreink ragyogása.