Egy tányérból esznek

 

A gyermek meg sem született még,

már vitatták, milyen és hány neve légyen,

előbb a prófétákkal kezdték,

Máté, Márk, Lukács, vagy János ?

Az első nem lehet, annak neve szégyen,

szimpla adószedő volt ő,

mégcsak nem is költő,

a többi se különb, próféta valahány,

szerencse, hogy nem lesz leány,

mert hívhatnák úgy is, Izolda,

mintha egy császár csemetéje volna,

lenne szép telefonja, LG-s,

de elkapná őt is egyszer

az üzletszerű enyelgés,

így tanakodtak, a névnapokat

sorra vették,

pedig a gyermek meg sem született még,

Izidor , Botond, vagy Alpár ?

ebben a gondban telt el a nyár,

vagy egyszerűen Lévi

legyen a neve néki,

gyűjtöttek nevet, jó sokat,

fogadtak pénzért jósokat,

abban maradtak végül,

egy nem elég, se kettő, nem divat,

adnak a gyermeknek három nevet,

legalább ebben

ne szükölködjék, ha csak lehet,

tőlük még más is példát vehet,

Izidor Botond Alpár, ennyit leszögeztek,

amikor megszólalt a jövendő nagyapa :

ki érti ezt meg,

mind a hárman egy tányérból esznek...