Világháló

Hát maguk nem látják ?

Vegyük példának okáért Gálfalvi Gyurit. A mi régi, jó barátunkat és bajtársunkat. Vegyük őt. Mert ez a mi Gyurink oly otthonosan mozog a hazai irodalomban, mint a jó háziasszony a kicsiny, tömbházbéli spájszban. Behunyt szemmel tudja, mi, hol van és ahol van, onnan hová kerül. Vegyük őt.

Olvasom a Korunk hét évvel ezelőtt megjelent augusztusi számát, amelyben Gálfalvi, mint valami szavahihető jós, határozottan leszögezi : 

“Alternatívaként, a nyomtatott lapok mellékleteként el tudom képzelni az interneten közölt irodalmat, de hogy helyettesítse, azt nem.”

(Beszélgetés Gálfalvi Györggyel. Kérdezett Vallasek Júlia)

Már akkor, hét évvel ezelőtt mellbevágott engem ez a jövendölés. És azt mondtam magamban, szavahihető jósok ugyan nincsenek, de előfordulhat, hogy ez a Gyuri tisztában van a jövendőnek az irodalomra vonatkozó részével. Mert mit csinál egy író, ha olvasóival találkozik ? Veszi a könyvét és leteszi az asztalra. Hogy lássák: abban van az ő termése, vagyis az irodalom. És fölolvas a könyvéből. Aztán dedikál, s egy kicsit még beszélgetnek, pálinkáznak. Hogy venné ki magát, ha az író nem hozná magával a könyvét, csak fölnézne a levegőbe és azt mondaná, ott van az ő könyve, a levegőben ? Hogy venné ki magát ?

Márpedig most az történik, hogy az írók “fölhurcolkodnak” műveikkel a világhálóra. Lehet, pont azért, nehogy egy lelkes olvasó, a dedikálásért vívott küzdelmében véletlenül fölborítsa a pálinkás poharat, s eláztassa az asztalra kitett friss irodalmat. Lehet, pont azért. De nem biztos. Sőt ! Azt hiszem, egyáltalán nem biztos. Mert mit mond például a költői lélekkel megáldott másik “spájszos” barátunk: “...a világhálón lehet a leginkább szolgálni azt, hogy valamilyen gondolatnak, teljesítménynek érvényt szerezzünk a nagyvilágon”. De mondott ő ennél cifrábbat is : “...szerintem a papírkönyvnek ma már semmilyen becsülete nincs, Erdélyben sem. Ezt bizonyítja az a tény, hogy gyakorlatilag nincs könyvkereskedelem. Megszűnt. Ami van, az szomorú vergődés.”

Nem voltam ott a legutóbbi, marosvásárhelyi könyvvásáron. Csak messziről figyeltem a népeket, de úgy láttam, gyakorlatilag azért elég sokan elvergődtek oda. Valami könyvkereskedelem azért mégis van. De : találtam egy érdekes meghívót a mai napon. Íme:

KÖNYVTÁR ÉS OLVASÁS A DIGITÁLIS KORBAN

címmel közönségtalálkozót szerveznek a Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlegén, a BIBLIONET könyvtárfejlesztési program révén megvalósított korszerű internetes, elektronikus szolgáltatások felavatása alkalmából, 2010. december 3-án, pénteken, 17.00 órai kezdettel.
Program:
Köszöntőbeszédet mond: Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
E-könyvbemutató és beszélgetés a hagyományos és internetes olvasásról:
Színek a palettán – Cseke Gábor Márton Árpáddal készített beszélgetőkönyve a világhálón - a könyv bemutatója kapcsán az est meghívottjai:
Cseke Gábor író, újságíró és beszélgetőpartnere, Márton Árpád képzőművész.
Minden érdeklődőt, szeretettel várnak.

Úgy látszik, ez a csíkszeredai BIBLIONET eleresztette a füle mellett, mit mondott Gálfalvi az irodalom jövőjéről, hogy mit tud ő elképzelni, s mit nem. Most fogja magát és találkozót rendez, könyvbemutatót, olyan könyvről, amit nem lehet az asztalra letenni. Csak elképzelem ezt a találkozót : ott áll Cseke Gábor a közönség előtt, fölnéz a mennyezetre és azt mondja, valahol fönt, a levegőben van a mi könyvünk. A világhálón. Több, mint nyolcezer kötet társaságában. Azért gyűltünk össze, hogy beszélgessünk róla.

-Hogyhogy fönt, a levegőben ? -kérdezi valaki.

-Úgy, hogy oda raktuk ki, ne kelljen annyi papír. És pénz. Akit érdekel, leveheti.

Ekkor közbeszól Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke : -Hát maguk nem látják ? Mi látjuk. Borítója is van néki !

Persze, hogy látja azt a könyvet Borboly Csaba ! A mai fiatalok interneten nőttek föl, hogyne látná a jövendőt ? 

Még én is látom. Pedig olyan vén vagyok, hogy a ló nem venné el a markomból a kockacukrot, s a csengőhangok is megszöknek a mobilomból.