Ha nem halálos

Pusztai Péter fotója

Éktelen bibircsók

Feleségem kizavart a házból, járjam meg magam ebben a gyönyörű, novemberi napsütésben. És kivel találkozom a főtéren ? Egy régi barátommal, akinek már a nevét is elfelejtettem. Ő viszont tudja az enyémet, s ezen felül mind a negyvennyolc betegségemet is ismeri.

-Hát megint beteg vagy, Feri ?

-Honnan veszed, hogy beteg vagyok megint ?

-Onnan, hogy aki egy ilyen szép, napsütéses vasárnapon sétál a főtéren, csakis beteg lehet. A séta elő van írva neki. Úgy, amiképpen nekem is elő van írva. Azért jöttem ki.

-Csakugyan az vagyok, beteg, megint.

-Most mi bajod van, te, Feri ?

-Valami fájó, rusnya pattanás nőtt a mellemre, ott, ahol a jelvényt szokták viselni.

-Az a rusnya pattanás nem betegség, te, Feri. Még a pápák orcáján is megjelenhet valami éktelen bibircsók. A te melleden miért nem jelenhet meg? Mondjuk, éppen azon a helyen, ahol a jelvényt szokták viselni ?

-Nem mondom, hogy nem jelenhet meg, de énnekem minden betegségem halálos szokott lenni...

-Hányszor halhat meg egy ember, te, Feri ? Mert egyszer már meghaltál. Majdnem.

-Honnan veszed, hogy egyszer már meghaltam, majdnem ?

-Onnan, hogy épp ma reggel olvastam az interneten, az Ingyen visz portál.hu nevű újságban a bözödi napjaidról írott könyvedet. Annak a végén van egy rész, az a címe, hogy Belehalt egy pattanásba. Ugye, hogy mégsem haltál bele abba a pattanásba ? Mert az egy nagy semmi. Csak egy éktelen bibircsók ! Azért jó, hogy  megírtad. Hogy is van az a rész, amikor majdnem meghaltál ?

-Az a rész így van : “Egy napon kórházba kerültem. Mint más beteg ember. Egy ápolónő jött be a kórterembe, aki rőt volt, nagy kiterjedésű és jóságos tekintetű. Mintha valami sűrű ködből bukkant volna elő, úgy lépett be az ajtón. Maga előtt hatalmas fecskendőt tartott, s a hóna alatt akkora vatta csomót hozott, mint egy kisded gomolyfelhő. Pont az ágyam előtt állt meg. Félrehajtotta a pokróc sarkát és leült. Azt mondta nekem, tudja, hogy én magát most meg fogom szúrni? Mondom, tudom. Már akkor tudtam, amikor az ajtón belépett. Aztán arra ébredtem, hogy meg vagyok halva. Majdnem.”

-Jó, hogy ezt megírtad, Feri.

-Te pedig azt mondd meg nekem, hogy találtál rá arra az újságra ?

-Arra úgy, hogy a magamfajta szegény ember azt keresi, ami ingyen van. Így jött elő az Ingyen visz portál.

-És mit találtál benne, amit ingyen elvihetnél ?

-Én a te pattanásodon kívül semmit nem találtam benne, ami nekem való.

-És az én pattanásom neked való ?

-Nekem, ha nem halálos. Ha az csak egy éktelen bibírcsók...