Istenség, Pusztai Péter fotója |
Soha
Ez az írás voltaképpen egy vers. Nem olyan, mint amilyenek általában a versek szoktak lenni. Nincs benne semmi szorosság, szabályos beosztás, rím, fegyelem, satöbbi. A sorok elmennek egészen a lap széléig, ott szépen megfordulnak, s kezdik előlről a járást. Ráérősen, mint amiképpen e sietős világból kiszuperált ember, aki hátratett kézzel sétál végig a városon, tűnődve, meg meg állva, csodálkozva és emlékezve.
Ebbe a versbe másfél óra van belegyömöszölve. Az a röpke idő, amit Cseke Gábor ral töltöttem, mindőn meglátogatott engem ezen a szép, őszi délutánon.
Jött az én barátom Csíkból Vásárhelyre, jött, hogy legújabb könyvét bemutassa az itteni unitáriusok templomában. Épp mondani akartam, így cselekedtek régen az üvegezők is, sorra járták a falvakat, rekedt hangon kiabálva, ablak, ablak ! De nem mondtam. Mert Gábor nem kiabált, nem is villogtatta verseit, csak éppen kikötötte, másfél órája van arra, hogy beszélgessünk. És mi beszélgettünk. Majdnem mindenről. Hogy például Malmőben lőnek, sok a könyv a világban, mégis kevés, sok jó verset írnak a költők ma is, de mégis hiányzik a jó vers, lassan kihal a nemzedékünk, kész csoda, hogy még élünk, az egyik barátunk ilyen, a másik olyan, hogy az én mellemen épp most nő egy halálos pattanás, különben madarat fogott a rőt macskám, és te hogy vagy Gábor, és te hogy vagy Feri, szóval, úgy tűnt, mindent megbeszéltünk.
Aztán elment Gábor, vitte verseit a templomba, s én elgondoltam, érdekes, soha, semmi nincs eléggé megbeszélve.
Elfelejtettem például megüzenni a papjainknak, szép tőlük, hogy meghívják költőinket a templomokba, de jól tennék, ha időnkint megkérdeznék a Fönnvalótól, és te hogy vagy, Uram ? Érint-e téged a világválság, vagy csak nekünk találták ki ? És mi van a félbehagyott teremtéssel ? És miért van az, hogy ember embernek farkasa ? Nyugodt vagy te ott, ahol vagy, vagy nem vagy nyugodt ? És kivel beszéled meg dolgaidat, ha nem velünk, Uram ? Elfelejtettem megüzenni. Mert soha, semmi nincs eléggé megbeszélve. Soha.
3 megjegyzés:
"ha időnkint megkérdeznék a Fönnvalótól, és te hogy vagy, Uram ?"
Megint dícsérjelek? Megint dícsérlek!
Megjegyzés küldése