Idővel

Idővel paloták,

házak, erős várak, városok elromolnak. Ugye, így mondja Balassi...

Van itt a főtéren egy bingót árusító, talpraesett, ügyes, jómodorú ember. Csak éppen ne cigarettázna annyit ! Mint én. Szeretek teljesen idegenekkel szóbaállani, ha látom, nem zavarom őket. Mondom neki, maga nem tudja, hogy értelmes ember nem cigarettázik ? Néz engem ez a talpraesett, ügyes, jómodorú ember, azt mondja nekem, hát maga akkor miért szívja olyan nagy lelkesedéssel ? Mondom, én egy szóval sem említettem, hogy értelmes lennék, csak éppen megállapítottam, mi a valóság, a doktorok szerint.

Több tárgy nem lévén, rátértünk a perecre. Mondom, jó nagy perecet tetszett vásárolni...Mert egy jó nagy perec föl volt akasztva egy gyönge szegre, a bingós papirosak fölé. Azt mondja, itt vette azt a jó nagy perecet Petrunál, innen két lépésre. Kérdem, hát maga ismeri ezt a Petrut ? Hát hogyne ismerném, ha itt van mellettem az új üzlete, innen két lépésre, mondja a talpraesett, ügyes, jómodorú ember csodálkozva, hogy ilyeneket kérdek. Majdnem mindent tudok róla, elmondták a munkások, akik az üzletét rendezték heteken át. Majdnem mindent. Már ami fontos. Van ennek a Petrunak Brassóban is néhány pereces üzlete. Mint itt is, a főtéren. Eljött ez a Petru Moldvából, szétnézett a városban, hogy lássa, mire van itt szüksége a népnek. És megállapította, hogy perecre van szüksége. Maga kell, hogy tudja, flekken város volt ez a miénk, úgy hívták a régi időkben. De hát drága a flekken. A perec nem drága. És kell is a perec, nézze, majdnem mindenki kezében ott a perec. Van, aki egész koszorúval vesz, azzal sétál végig a városon, s amint hazaér, az asszony megdicséri, hogy járt Petrunál, nem ragadt le valamelyik kocsmában. Ügyes ember ez a Petru, én mondom magának ! Tudja, mért mondom magának, hogy ügyes ember ez a Petru ? Azért ügyes, mert két legyet üt egyszerre. Az egyik légy a perec, a másik légy a hagyomány. Mert nézze meg, ki van írva a neve alá, hogy tradició, 1939. Volt nekünk is itt a főtéren egy hagyományunk, maga kell, hogy tudja, a Bodor Péter kútja. De annak már csak másolata van, s azt is ott tartjuk a Margitszigeten, mert ugye, ott jó árnyékban van a nagy fák alatt ! Se flekken, se kút. Ilyenek vagyunk. Ez a Petru ügyes ember !

Mondom, igaza van. De volt nekünk egy ügyes költőnk, aki azt írta, hogy idővel paloták, házak, erős várak elromolnak. Elromolhat, vagyis megbukhat ez a pereces bolt is, ha egyszer megint rátérnek a népek a flekkenre.

El. Idővel elromolhat, mondja a talpraesett, ügyes, jómodorú bingós ember. De fönnmarad az írás, vagyis az aranybetűs neve. Hogy ide volt fölírva, Petru. A pereces. Ez fönnmarad, mert olyan az írás, fönn szokott maradni. Legalábbis egy jó ideig. Maga hány esztendős ? Mondom, én annyi, hogy 39-ben négy esztendős voltam, tehát én is lehetnék hagyomány, vagyis tradició. Ha jól meggondolom. Hát akkor jól gondolja meg, s írjon valamit, mert ha nem ír semmit, nem marad fönn a neve. Még az sem hogy vett-e perecet Petrunál, vagy nem vett. Mondom köszönöm, hogy figyelmeztetett, elszívom ezt a cigarettát, elmegyek haza és írok valamit. Megírom például, hogy ügyes ember ez a Petru. Mert két legyet üt egyszerre.