 |
| Foto Wikipedia |
Hé, Woody !
Hát jól megvénültünk, Woody!
Olvastam az újságokban, hogy Woody Allen hetvenöt éves. Na, gondoltam, mi van akkor, ha annyi vagy, Woody? Hát a mi Törőcsikünk nem annyi? Szépen fölépült a nagy betegségéből, talán olvasta Martin Du Gard sorait : "Aki mindig egészséges volt, végzetszerűen hülye marad.”
Nem tudom, olvastál-e arról, hogy én is sokat betegeskedem? Nem szeretnék hülyén maradni. Inkább szenvedek és olvasom a te okos aranyköpéseidet. Tudod, nekem melyik tetszett legjobban? Ez: ”Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem”. Nagy zsidó volt a te apád, Woody! De az enyém még nagyobb volt, mert soha nem is vett magának aranyórát, nehogy nekem kelljen eladnia a halálos ágyán.
Sok tekintetben hasonlítunk mi ketten egymásra, Woody! Azt írja rólad a Wikipédia, hogy hét éven keresztül jártál az elemibe. Hát tudd meg, én is pontosan hét éven keresztül jártam elemibe, Woody! Nem érdekes? Járhattunk volna együtt is, ha én Brooklynban élek, vagy ha te Siménfalván élsz, hát nem igaz? Az ember nem választhatja meg születése helyét.
És azt írja még rólad a Wikipédia, hogy “19 évesen darabokat kezdett írni a The Ed Sullivan Show-nak, a The Tonight Show-nak”. Itt is van valami hasonóság köztünk. Mert bizony, a mi falunkban is nagyon nagy jelentősége volt a sónak. Különösképpen a nagy, darabos parajdi sót szerették a mi teheneink. A fehér, bolti sót nem kedvelték és sokat kellett mászkálnom nagy, darabos parajdi sóért. Amikor nem találtam, még kiabáltam is, miért nem hoznak már parajdi sót? Szóval, patáliát rendeztem. Amíg te filmeket rendeztél, Woody! A rendezés, az rendezés, hát nem? Ebben is találok közös vonást a kettőnk életében.
Mit mondasz? Hogy téged kitüntettek? Engem is ki. És nem valami ismeretlen Oscar tüntetett ki, hanem egy szakképzett asztalos. Egy blogoló társam, aki az én blogomat “Kreatív Blog” –címmel tüntette ki. Hogy tudjad és nagyon ne bizakodj el.
Az imént megnéztem egy filmedet, a világhálón, Woody. Abban azt mondod, hogy szereted az esőt, mert “az eső elmossa az emlékeket az élet járdáiról”. Milyen szépen mondod, Woody! Az én emlékeimet is az esők mosták el. Valósággal elmosták még a szülőházamat is. De azért én is szeretem a csöndes esőket, Woody!
Azt mondod, “a pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.” Látod, valahogy ilyenformán vélekedem én is a pénzről és a szegénységről.
Te tudod, hogy kik azok a boszketárok? Hát azok a szegények, akik a bokrokban laknak, vagy helyesebben a statisztikákban laknak. Ezek most már naponta kijönnek a bokrokból, vagy a statisztikából és meglátogatnak engem. Az az igazság, hogy én is rossz fertályban lakom, mint amiképpen te is laktál rossz fertályban: “Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.”
Most például csöngetnek a kapunál. Ilyenkor csak a gázolvasók járnak, s a boszketárok. Megyek, hogy nyissak kaput. Már csak azért is, mert ezek a szegények hoznak ennivalót a macskáimnak.
Szia, Woody!
Hát jól megvénültünk, Woody!
Olvastam az újságokban, hogy Woody Allen hetvenöt éves. Na, gondoltam, mi van akkor, ha annyi vagy, Woody? Hát a mi Törőcsikünk nem annyi? Szépen fölépült a nagy betegségéből, talán olvasta Martin Du Gard sorait : "Aki mindig egészséges volt, végzetszerűen hülye marad.”
Nem tudom, olvastál-e arról, hogy én is sokat betegeskedem? Nem szeretnék hülyén maradni. Inkább szenvedek és olvasom a te okos aranyköpéseidet. Tudod, nekem melyik tetszett legjobban? Ez: ”Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem”. Nagy zsidó volt a te apád, Woody! De az enyém még nagyobb volt, mert soha nem is vett magának aranyórát, nehogy nekem kelljen eladnia a halálos ágyán.
Sok tekintetben hasonlítunk mi ketten egymásra, Woody! Azt írja rólad a Wikipédia, hogy hét éven keresztül jártál az elemibe. Hát tudd meg, én is pontosan hét éven keresztül jártam elemibe, Woody! Nem érdekes? Járhattunk volna együtt is, ha én Brooklynban élek, vagy ha te Siménfalván élsz, hát nem igaz? Az ember nem választhatja meg születése helyét.
És azt írja még rólad a Wikipédia, hogy “19 évesen darabokat kezdett írni a The Ed Sullivan Show-nak, a The Tonight Show-nak”. Itt is van valami hasonóság köztünk. Mert bizony, a mi falunkban is nagyon nagy jelentősége volt a sónak. Különösképpen a nagy, darabos parajdi sót szerették a mi teheneink. A fehér, bolti sót nem kedvelték és sokat kellett mászkálnom nagy, darabos parajdi sóért. Amikor nem találtam, még kiabáltam is, miért nem hoznak már parajdi sót? Szóval, patáliát rendeztem. Amíg te filmeket rendeztél, Woody! A rendezés, az rendezés, hát nem? Ebben is találok közös vonást a kettőnk életében.
Mit mondasz? Hogy téged kitüntettek? Engem is ki. És nem valami ismeretlen Oscar tüntetett ki, hanem egy szakképzett asztalos. Egy blogoló társam, aki az én blogomat “Kreatív Blog” –címmel tüntette ki. Hogy tudjad és nagyon ne bizakodj el.
Az imént megnéztem egy filmedet, a világhálón, Woody. Abban azt mondod, hogy szereted az esőt, mert “az eső elmossa az emlékeket az élet járdáiról”. Milyen szépen mondod, Woody! Az én emlékeimet is az esők mosták el. Valósággal elmosták még a szülőházamat is. De azért én is szeretem a csöndes esőket, Woody!
Azt mondod, “a pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.” Látod, valahogy ilyenformán vélekedem én is a pénzről és a szegénységről.
Te tudod, hogy kik azok a boszketárok? Hát azok a szegények, akik a bokrokban laknak, vagy helyesebben a statisztikákban laknak. Ezek most már naponta kijönnek a bokrokból, vagy a statisztikából és meglátogatnak engem. Az az igazság, hogy én is rossz fertályban lakom, mint amiképpen te is laktál rossz fertályban: “Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.”
Most például csöngetnek a kapunál. Ilyenkor csak a gázolvasók járnak, s a boszketárok. Megyek, hogy nyissak kaput. Már csak azért is, mert ezek a szegények hoznak ennivalót a macskáimnak.
Szia, Woody!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése