Utazások

A csúnya levél

Ahogy Pusztai Péter látta

Szép levelet írt nekem Dancs Artur Nevijorkból. Valóságos beszámolót. Ilyesmik vannak a levelében : A World Trade Centert úgy rombolták le, hogy sohasem jutottam a tetejére.

Aztán benne van ebben a szép levélben, hogy édesanyjával miképpen jutottak föl az Empire State Building tetejére, s milyen világ van a Radio Cityben, ahol a világ hirességei szoktak fellépni.

Erre a levélre ezt válaszoltam:

Na, látod, erre az empír bildingre nem mentem föl. Csak a másikra, az ikrekre.
Ami már nincs. És persze, fölléptem a Radio Cityben. Mert úgy illik,
hogy ha már ott van az ember, lépjen is föl. Legalább a lépcsőre.

Artur így válaszolt:

Ó, Frici, te akkor olyan vagy, mint az én anyám. Ő nem csak hogy fellépett a
Cityben, hanem le is heveredett előtte a nagy szökőkútnál. Miket ki nem hoz
ez a város az emberekből! Anyu, akit folyton morogni hallottam,
nyugdíjrendszerről, drágaságról a kispiacon, a gűzosok túlkapásairól és a
szomszédok hangosságáról, most felszabadultan fickándozik New York
ölelésében, és ha úgy van, spontán leheveredik a Rockefeller Plazán. Lazán.
De ha Te már olyan jártas vagy Friscóban, mondd meg nekem, igaz-e, hogy
naottaztán nem lehet autó nélkül levegőt se venni és ilyenek? Itt nincs
illetékes, aki erre válaszolna. Itt mindenki azt tartja, autó nélkül sehol
sincs s nem is lehet élet, és szállodai helyfoglalás nélkül, sem gazdag
választékú drága resztorantok nélkül sem. Eddig mindig rácáfoltunk. Mert
Washingtonban sem volt autónk, se szállodánk, és isteni volt reggel odaérni,
este hazajönni, s közben egy jót sétálni a belvárosban, ebédelni egy ázsiai
kisvendéglőben. Majd Buffalóba és a Niagarához is elmentünk autó beiktatása nélkül repülővel, busszal, s ettünk Buffalo szárnyakat vacsorára a reptéri étteremben. Se autó, se szálloda, este későn hazarepültünk...
És most Frisco is szóba került, és eszembe jutottál. Van gépünk, hogy
délelőttre érjünk oda, és van másik, hogy éjfél előtt indul vissza. Közte
egyet csavarognánk. Gondolod, hogy van élet autó nélkül is? Gondolod, hogy megússzuk anélkül, hogy külön szabadságnapot kivennék, és szállodát és autót bérelnék és.. és...?

És most következik a csúnya levél. Az én levelem. A rövid, hűvös és szégyenletes levél:

“Idegen városba csak úgy érdemes menni, ha legalább annyi időt
tölt benne az ember, hogy egy valamirevaló klubba befogadják”.

Úgy beszélek, mintha én már törzstagja lennék valamelyik San Franciscoi fényes klubnak ! Mintha örökre bérelt lakásom lenne egy pompás szállodában. Mintha nem gyalog jártam volna végig a város utcáit, tereit. Úgy beszélek!

Bocsásd meg nekem Artur e csúnya levelet. Talán azért írtam, mert nekem nem volt soha se alkalmam, se pénzem, hogy csak úgy röpködjek Nevijork és Frisco között. Talán azért. És talán azért is, mert a sok hiábavaló mászkálásom során reájöttem, nekem már nem való az utazás. Sem pedig a klubélet nem nekem való.

Mégis, mintha lenne valami igazság az én csúnya levelemben, Artur ! Mintha lenne abban valami igazság !