Kényes dallam (7)

Pilzeni sör

-Jól ráijesztettél a követségi titkárnőre, Miroszláv, -mondtam gúnyos hangsúllyal, hazafelé menet. Most rághatja szegény a rózsaszínű körmeit, hogy elszalasztotta a hollywoodi filmrendezőt és nem lesz Ausztráliának jó filmje ebben az életben...

-Hagyd, hogy rágja, mi most szépen elmegyünk sörözni -felelte Miroszláv.

A mi sörözéseink abból álltak, hogy végigjártuk a közeli erdő szélét, a műút martját, s benéztünk a bokrok alá. Ilyen helyken mindig találtunk eldobott sörösüvegeket, azokat összeszedtük, s bevittük a szomszédos kocsmába. Nem is kocsma volt ez, hanem valami panzió, útmenti pihenőhely, bár, ilyesmi.

Adolfék kitapasztalták, hogy hat üres sörösüvegért ott ingyen adnak két sört. Mi is összeszedtünk hat eldobott üveget, s beültünk a kocsmába, sörözni. Jó üzlet volt ez. Egy ideig. Egyszer azt mondja Miroszláv, vigyünk tizenkét üveget, az már négy sör. Vittünk. És azért is két sört kaptunk. Nem értettük a kocsmáros logikáját. És vittünk négy üres üveget. Akkor is két sört kaptunk. Soha nem kérdeztük meg a kocsmárostól, mi ebben a logika, így soha nem is ittunk két sörnél többet. Vittünk néhány útbaeső üveget számolatlanul, s beültünk sörözni.

Egy napon valamivel szomorúbbak lehettünk, mint máskor, én például az otthoniakra gondoltam, úgyhogy nem volt elég a két ingyen sör. Kértem még kettőt. Amikor ki akartam fizetni, a kocsmáros intett, hogy ez is ingyen van, de mi történt velünk, hogy abbahagytuk a szemét összeszedését. Ebben már volt logika. Nem az üres üvegekért kaptuk cserébe a sörünket, hanem a környékben eldobott szemét eltakarításáért.

Azt mondtam Miroszlávnak, rendben van, a sikertelen bécsi út végére tegyünk pontot, tehát sörözzünk, de üres üveget nem viszünk. A vendégem vagy, Miroszláv ! A környékbeli szemét összeszedése nem illik egy hollywoodi filmrendezőhöz, sem pedig hozzád, akinek négy útlevele és három autója van. Hadd rágja a körmeit a mi kocsmárosunk is, ne csak a követségi titkárnő.

Miroszláv erre azt felelte, az én gondolkodásommal nem szabad nekimenni a nagyvilágnak. A menekült ember ne sértődjék meg semmiért és ne legyen büszke semmire. Azért menekült.

Hazaérve átfésültük az erdő szélét, a műút martját és benéztünk a bokrok szoknyája alá. Néhány kólásdobozzal állítottunk be a kocsmároshoz. – Foglaljanak helyet, mondta nyájasan és hozott négy üveg pilzeni sört.

Mondom Miroszlávnak, most már nekivághatunk a világnak, Miroszláv ? – Most már neki, -felelte Miroszláv.