Kényes dallam (5)

Nem valódi

Kis tér van a nagy ház előtt. A kis téren sok galamb. Üde öltözetű, kialvatlan szemű öregek dobálnak magvakat a galamboknak. Ahogy az egy igazi városhoz illik.

Adolf megigazítja ingének gallérját, hogy rendesebb kinézete legyen, ha a bizottság elé kerül a zsidók központjában. Látni rajta, nyugtalan. Miroszláv azt mondja, gyere utánam. És mennek ketten a bizottság elé. A nagy házba. Megyek én is. Egy idős, hajlotthátú, szemüveges férfi a bizottság. Azt kérdi Miroszlávtól, miben segíthetne. Miroszláv Adolfra mutat és előadja jövetelünk célját :

-Ez a fiatalember menekült, akárcsak mi. Itt vagyunk a táborban. De neki Adolf a neve és ezzel a névvel nehezen boldogul, ha valamelyik ország őt befogadja. Ezen a néven kellene valamit fényesíteni. Én javasoltam, hogy eljöjjünk ide és adjuk elő, hogy Adolf édesanyja üldözött zsidókat mentett meg az éhenhalástól annak idején. Azt reméljük, ha ezt az emberséges tettet Adolf nevéhez csatolnák, bármelyik ország könnyebben befogadná a barátunkat...

-Rendben van, -mondja az egyszemélyes bizottság.

-És kit mentett meg az édesanyja, név szerint ? És hol ? És mikor ? Ezeket írja le erre a papírra.

Adolf hallgat és töri a fejét, mit írjon. Miroszláv segít a helyzeten :

-Nem tudhatja, rég volt, de biztosan így történt, ezt szíveskedjék elhinni.

-Elhiszem, -mondja a szemüveges férfi.

-Adolf, ön írja meg az édesanyjának, hogy derék asszony. Mást nem tehetek. Sok szerencsét kívánok ott, ahová befogadják. Kérem a következőt...

Kint, a nagy ház előtt megpillantjuk a kutyás fiatalembert. Velünk lakott, mielőtt átrendezték volna a hálószobánkat. Nem telt el úgy nap, hogy ne hozta volna  szóba a zsidóságát. Kutyákat idomított Pesten. Fölsorolta, milyen fajta kutyákat és milyen módszerekkel idomított. Megrendelésre. És hogy azt szeretné folytatni az új hazájában is, ahová befogadják. A táborban tudta meg, állítólag hamarabb intézik a kivándorlási papírjait, ha zsidó mivoltát igazolni tudja. Azért jött most ide, hogy ezt bejelentse.

Miroszláv annyit mondott a kutyás fiatalembernek, menjen, jelentse be, mi őt itt megvárjuk.

Egy órányi időt várakoztunk a kutyás fiúra. És jött szomorúan, teljesen lelombozódva.

-Képzeljétek el, milyen kérdéseket tett föl nekem ez a szigorú  ember ! Hogy melyik zsinagógába szoktam járni ? Mondom, a Dob utcaiba. Jól van, mondta. Akkor mondjam meg, hol van abban a Dob utcai zsinagógában a Frigyszekrény ? És milyen anyagból van  előtte a függöny ? És milyen jelképek vannak a kárpiton? És hol ég az örökmécses ? És mi van a zsinagóga kertjében ? Én csakugyan jártam ott, de nem jegyeztem meg ezeket a részleteket. És tudjátok, mit mondott nekem a végén ez a szigorú ember ? Azt mondta, nem vagyok valódi. Finomabban mondta, de ez volt az értelme. Márpedig én valódi vagyok. Mint maga, Jézus.

Miroszláv csöppet sem csodálkozott a történteken. Azt mondta, Jézusnak sem volt könnyű zsidónak lenni.