Milánóban egyszer vettem egy újságot. Nem az újságért, hanem azért a rágógumiért, ami oda volt ragasztva az újság felső sarkába. Szépen becsomagolva. Éppen megkívántam a rágógumit. És csodálkozva, éppen eltűnődtem, milyen kedvesek ezek az olaszok. Gondolnak arra is, hátha valaki újságolvasás közben megkívánja a rágógumit. Az újságárús észrevette csodálkozásomat és azt mondta, ingyen van. Mármint a rágógumi.
Évek óta nem olvasok zizegő újságot. Minden újság ott van a világhálón. Még zizegő újságot is lehet találni a világhálón. A zizegést zeneileg ragasztják az internetes újság mellé. Hogy zizegjen, amikor lapozgatom. Olyant viszont nem lehet találni, amelynek sarkába oda lenne ragasztva egy valóságos, szépen becsomagolt rágógumi. Hogy legyen, amit rágjak olvasás közben.
Most éppen elgondolom, milyen nagyot szökött előre a műszaki tudomány. Ezernyi újságot olvashatok a világhálón. És ingyen van, mint az a milánói rágógumi.
Hanem azért ravasz és tolakodó módon szökdösik ez a műszaki tudomány. Rákattintok például egy világhálós újságra, hogy elolvassam, mit írnak benne és a második sorig sem jutok el, ütik a dobot és csattogtatják a réztányért. Oda van ragasztva az újsághoz egy egész zenekar. Hogy hallgassam meg. Ingyen zenél nekem egy egész zenekar. Igaz, rákattinthatok egy gombra és akkor nem vagyok kénytelen a zenekart hallgatni. Tehát ki is kapcsolhatom. De ez a kikapcsolás zavar és elvonja a figyelmemet attól, amiért ezt az újságot megkerestem. Van úgy, nem egy zenekart mellékelnek az újsághoz, hanem valamilyen filmet, jútubos mutatványt, cirkuszt, vízesést, vagy naplementét. Hogy nézzem meg. Ingyen van. Igaz, ki lehet kapcsolni a vízesést, a naplementét, ha nem akarom nézni. De ez a kikapcsolás ismét elvonja a figyelmemet, másfelé. Ingyen vonja el, de elvonja. És megtölti a drága időmet olyan dolgokkal, amikre éppen nincs szükségem.
A műszaki tudomány azt hiszi, mindenre szükségem lehet, ami neki tetszik. De téved a műszaki tudomány, ha ezt hiszi. Mert ha zenekarra van szükségem, keresek magamnak zenekart. És keresek magamnak vízesést. Vagy naplementét. A milánói újságot sem az újságért vettem meg, hanem a rágógumiért. Ha nem lett volna ingyen, akkor is azért vettem volna meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése