Kényes dallam (6)

Beszél itt valaki angolul ?

Egy unalmas vasárnap este ausztrál filmet vetítettek az előcsarnokban.  Már az első jeleneteknél megjegyezte Miroszláv, ezek az ausztrálok nem tudnak jó filmet csinálni. Jobban tennők, ha a film helyett elmennénk sétálni. Mondtam, jó, akkor menjünk sétálni.

Egyszer azt kérdi Miroszláv, választottam-e már magamnak országot. Mondom, nem választottam.

-Ez az Ausztrália jó ország. Kár, hogy ezek az ausztrálok nem tudnak jó filmeket csinálni. Miért nem választod Ausztráliát új hazádnak? - kérdezte Miroszláv. –Csinálnál nekik jó filmeket. Legalább egyet. Hogy legyen nekik is egy jó filmjük.

-Nem vagyok én filmrendező, Miroszláv. De Ausztrália csakugyan jó országnak tűnik, Miroszláv...

-Holnap, hajnalban indulunk Bécsbe, -mondta határozottan Miroszláv.- Egyenesen az ausztrál nagykövetségre. A többit majd ott meglátjuk.

Bécs felé menet a legújabb autójáról beszélgettünk. Egy régi, lerobbant Fiatról. Ez a harmadik autója, mióta itt van, a táborban.

-Miért költöd a pénzed ilyen régi autókra, Miroszláv ? 

-Dehogy költöm! Ezt például egy csomag cigarettáért vettem attól a pozsonyi sráctól, akinek az amerikai nagybácsija kezességet vállalt érte, s egy héttel ezelőtt el is ment Amerikába. Láthattad, sokan jönnek autóval, aztán ha megkapják az utazási papírjaikat, ők mennek, az autó marad. Annak, akinek szüksége van rá. Énnekem nincs szükségem három autóra, de majd elajándékozom őket, ha úgy adódik. Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor valaki egy autóra vágyik, s én azt mondhatom neki, nesze, adok neked egy autót ! Csak úgy. Én is úgy kaptam. Nincs ennél nagyobb öröm, s a vállamra csapott Miroszláv.

Épp akartam mondani, furcsa ember vagy te, Miroszláv ! De nem mondtam, mert ő megelőzött.

-Ez az ausztrál nagykövetség, - mutatott egy épületre Miroszláv.

Portás, köszönés, okmányok, erre tessék...

Hatalmas szobába értünk, ahol az íróasztalok mellett ifú hölgyek ültek, halk zene volt a levegőben, bennem pedig valami érthetetlen idegesség és szégyenkezés. Miroszláv néhányat lépett előre és azt kérdezte az ifjú hölgyektől :

-Beszél itt valaki angolul ?

A hozzánk közelebbi hölgy levette a vékonykeretes szemüvegét és azt válaszolta, kérem, itt mindenki beszél angolul.

-Mi a jövetelük célja ?

Miroszláv reám mutatott.

-Ez az úr Ausztráliában szeretne letelepedni.

-Ennek mi nagyon örülünk, mondta a titkárnő és föltette a vékonykeretes szemüvegét.

-Sajnos, az ügy nem egyszerű. Követségünk illetékese ráadásul jelenleg szabadságát tölti, nincs akivel érdemben lehetne beszélni. Esetleg egy hónap múlva szívesen látjuk az urat. Mást nem tudok mondani.

-Kár, nagy kár, - mondta Miroszláv.

-Egy hónap múlva ! Ki tudja, hol lesz ez az úr egy hónap múlva ? Lehet, épp Hollywoodban ! Ha ez így megy, ebben az életben nem is lesz Ausztráliának soha egy jó filmje.

Tisztességesen elköszöntünk és mintha mindent elintéztünk volna, beültünk az ócska Fiatba.